Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT 1848-1849

sorkatonaság, egy zászlóalj huszár és egy ágyúüteg a Sárrét vonal ideiglenes védelmére Csíkvár és Polgárai felé ment. A főhadiszállás a csapatok elvonulása után is a püspöki palotában maradt; Szögyény említi, hogy szeptember 26-án itt találta gróf Károlyi Györgyöt, báró Orczy Lajost, Almássy Dénest, Kiss Ernő ezredest és gróf Zichy Ödönt, miután előzőleg Csányi László kormánybiztos is megérkezett. A Sárrét felé indult katonaság azonban már másnap visszatért, és a Sóstótól Pákozd felé haladt, éppen akkor, midőn Kempten ellenséges hada a Sárréten keresztül betört városunkba, mégpedig a Jancsár utcán át. Városunk teljesen katonaság nélkül volt, és Salamon Lajos kormánybiztos még a nemzetőrök fegyvereit is elszedette, hogy az ellenség kezébe ne jussanak. * A horvát bevonulás előhírnöke az a küldönc volt, akinek szereplését így olvassuk a jegyzőkönyvben: Egy sárga hajtókás gyalogos tiszt megjelenvén, előadá, hogy a város alatt a bánnak 14 000 főnyi serege áll, mely Szent Mihály felől jött Kempten generális alatt, és hogy maga a bán is a lepsényi úton 13 000 főnyi sereggel jön, és ezek számára húst, bort, fát és takarmányt kért. Azon felszólításra, hogy kinek a serege számára kéretnek a kiszolgáltatandó szerek, azt válaszolta, hogy a bán serege számára, és hogy pénzük nincs, hanem nyugtatót adnak. A bizottmány részéről tett azon ellenvetésre, hogy a város ezen szerek kiszolgáltatását teljesíteni nem képes, azt viszonozta, hogy akkor a legénység bejön a városba és maga szerez, ez pedig bajjal és kárral jár. Kempten majdnem 11 000 főnyi sereggel nyomult be városunkba; végigkémlelt minden utcát, egy egész zászlóalj horvát határőrt felvont fegyverrel a Városház elé állított, a piacon pedig tábort ütött, emellett sürgősen élelmezést követelt kiéhezett seregének. Ugyanazon nap délután hat óra körül Jellasics érkezett meg 10 000 emberrel, táborának egy része a Vásártéren volt, míg a sereg zöme a Sóstónál és a Budai út mindkét oldalán állomásozott. így tehát az egész várost körülfogta a katonaság, ellenállásra még csak gondolni sem lehetett. A város ilyen nagy haderőt természetesen nem bírt megfelelő élelmezéssel ellátni, miért is a türelmetlen, kiéhezett katonaság mint igazi, vad csorda, azonnal megkezdette a harácsolást. Nem volt elég, hogy a védtelen lakosságnak mindenét elszedte, még a városi hatóságtól is folyton követelt minden elképzelhető dolgot, amelyért azután soha ki nem egyenlített nyugtát adott cserébe. Ezen nyugták végső összege 8948 Ft 32 krajcár volt, ennyivel károsodott tehát maga a város, mint er-