Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

Nem folytatom tovább Eischl Jánosnak (a későbbi Lórodi Eduárdnak) hatalmas méretű föliratát, hiszen a közölt néhány fejezet is meggyőzhet mindenkit arról a liberális szellemről, amely az író lelkét a jogegyenlőség eszméjével áthatotta. 1843. július 19-én a villám Kiskecskeméten lesújtott egy embert, házát pedig lángba borította. Érdekességet ad az esetnek, hogy „gróf Zichy Domonkos veszprémi püspök, gróf Zichy Ödön és gróf Cziráky János urak a tűzoltásnál és a menykőütés szelétől elszédült embernek életre hozásánál oly buzgón és emberszeretőleg fáradoztak, hogy a tisztelt gróf urakat méltán, mint a két részről is fenyegető veszedelem terjedésének gátlóit tekmthetni."

27 1843 utolsó hónapjában Komáromi és Székfi társulata próbált szerencsét falaink között, de igen kevés siker koronázta az egyébként nemes célú munkásságot. Úgy látszik, a város még a nagy tűz hatása alatt állott, miként ez majd kitűnik alábbi tárgyalásunkból. A megelőző évek liberális szellemű határozata után, mely a zsidókat még a törvény intézkedése előtt bevette a város lakosai közé, kissé furcsa az, amit 1843. szeptember 11-én találtam a jegyzőkönyvben. Tenczer Márton, zsidó szabó az üzlet fölé címertáblát akart kifüggeszteni, ám a tanács ezt a határozatot hozta: „E városban mindezideig zsidó mesterember nem lévén, s ennek bejövetele által kifüggesztett címerje miatt a nép között nyugtalanság támadván, a céheknek e tárgyban legfelsőbb helyre terjesztett folyamodványára leendő kegyelmes válasz leérkeztéig azon cím kifüggesztése meg nem engedtetik/'

28