Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

városokban szintén azon kiváltságot igényelheti, mi a paraszt hazafi társainknak képviselői és ügyvédei nem vagyunk s azzá emelkedni nem is kívánunk, ugyanazért, ámbár jól tudjuk, hogy a felhozott törvények által elgörhedt vállaikra ismét egy új teher szállíttatott, aziránt szánakozásunknál egyebet nem mondhatunk; de hogy Fejér vármegye s annak kértére az ország többi felsőbb Rendéi a szabad királyi városokra ugyanazon törvényt akarják átruházni, s így a polgári rendet a paraszt jobbágyokkal egy törvény alá akarják szorítani, az ellen jelesen s hathatósan ellentmondunk, s mindaddig, amíg a felsőbb kiváltságos Rendek kiváltságos leveleikhez ragaszkodnak, mi se állunk el régen elhunyt dicső királyunktól nyert, s királyi esküvel és számos törvények által megerősített kiváltságainktól, s így a paraszt jobbágy hazafi társainkkal egy törvény alatt nem állhatunk, mert mellőzve minden egyebeket, a királyi városok szinte, mint a megyék és kerületek, önálló törvényhatóságok, és az alkotó egyének mindnyájan szabad emberek és O Felsége örök hűségű alattvalói, de nem paraszt jobbágyok. Mindezekre nézve egész komolysággal nyilvánítjuk, hogy mi a király és haza védelmére magunkat és gyermekeinket nemcsak töredelmesen, hanem örömmel is elszánjuk, s ha nemes hazatársaink sorainkba állani továbbra se kívánnak, panaszt emelni nem fogunk arra, hogy e szent kötelességet náluk nélkül is teljesítsük. Ami a katonai fizetést illeti, az alul menekedni nem kívánunk; nem tagadjuk azonban, igenis óhajtanánk, hogy nemes hazafi társaink, kik a haza javaiból bővebben bírnak, e részben segédkezet nyújtanának, de ha ezt továbbra is meg akarják tagadni tőlünk, töredelmesen elviseljük a terhet paraszt atyánkfiaival együtt, amíg bírjuk; de hogy önmagunk polgári házait, ha azok nemesi kézre kerülnek, a rajtok fekvő teher alól fölmentsük s azzal a többi házakat terheljük, és így lassú lépésekkel s mellékes utakon polgári házainkat nemesi kúriákká változtassuk, azt alkotmányilag a nemesség tőlünk nem kívánhatja, s ugyanazért abba részünkről soha, de soha beleegyezni nem fogunk; hanem továbbra is ragaszkodunk a régi és szakadatlan gyakorlathoz, mely szerint az 1563. évi 62. cikkely nyomán a nemesek által bírt polgári házakba úgy, mint egyéb polgári házakba, katonáknak szállást adni és a tiszti kvártélyokra a házaktól fizetni, - a városokban polgári házakat bíró nemesség törvényes kötelességének tartjuk mindaddig, míglen a katonai szállásolás tárgyában az országos választmányi munkálat folytán új törvény az ország összes lakosait, polgárokat, jobbágyokat, úgymint a nemeseket, állandó laktanyák létrehozása által a katonai magán beszállásolás erkölcsöt rontó, kártékony módjától általában föl nem menti."