Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

rom évben újjáalakul, és ekkor történik a tisztújítás is. A régi tisztviselőket, ha állásukból kimaradnak, nyugdíj illeti meg életük végéig. Királyi biztos ne legyen a választásoknál, mert az ellenőrzés minden tárgyalás után a helytartótanácsot illeti. A város területén lakó nemes embernek több joga nem lehet, mint egyéb polgárnak. Megszüntetendő a szabad királyi városok függése a királyi kamarától, mert a legfőbb fórum a helytartótanács. Megkívánja, hogy a városi polgári elem is elfoglalhasson országos magasabb állásokat, mert „a királyi városok a műipar érdekeit és a nemzeti önállás és törvényes szabadság egyik leghathatósabb biztosítékát képviselik." Ez a követutasítás nagy szó volt abban az időben, midőn a szabad szellemet mindenáron el akarták nyomni. Jellemző különben, hogy a követutasítást és az előző munkálatokat kinyomatta a tanács, és az öszszes szabad királyi városnak megküldötte. Ez a szabadabb gondolkodás büntetést is vont maga után Számmer Pál könyvnyomdászra, mert cenzori engedély nélkül eszközölte a nyomást. A cenzúra akkor nagy hatalom volt; a helytartótanács 75 forintra büntette Számmer Pált a cenzori tekintély ellen elkövetett merényletért. Ám a tanács talpára állott, megtagadta az összeg behajtását, „minthogy Számmer Pál azért, mert a törvényhatóságnak engedelmeskedvén, annak törvényes végzését kinyomatta, a helytartótanács által büntetés alá nem vonattathatik." Székesfehérvár sokáig szunnyadt hazafias érzésének ez a fellobbanása megérdemli az utókor elismerését.

25 A városok szavazati jogára vonatkozó, ekkor még érvényben levő utasítást nagy sérelemnek tekinté minden szabad királyi város, hozzácsatlakoztak az alsó táblán a nemesek is, ám az orvoslás csak jóval később sikerült. Székesfehérvár a sok huzavonában saját követeinek hibáját, lanyhaságát látta, ezért rosszallását fejezte ki előttük; ámbár Eischl János és Say István egyáltalán nem szolgáltak rá, hiszen a korszellem kívánalmait senki sem tudta egyszerre megváltoztatni. Ezt olvassuk a jegyzőkönyvben: „Minél tovább húzódik a városi követek szavazati jogának ünnepélyes kijelentése, annál több, az egész magyar hazát érdeklő határozatok és törvények állapíttatnak meg a királyi városok törvénytelenül gátolt befolyása nélkül. ... Az eddigi tudósítások szerint e város követei se a városok szavazata iránt adott szigorú anyautasításnak, se az azt követő pótló utasításnak eleget nem tettek, sőt hanyagságukkal akkor, midőn a 7-ik számú levelük tartalma szerint Bártfa és Esztergom városok követei felszólalván, ők a szavazat joga iránti legszentebb utasításukat felejtve, azokat nem is pártolták. ... Ugyanazért az említett követ urak kötelezettségeik pontosabb teljesítésére emlékeztet-