Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

nek, és nekik ...újonnan meghagyatik, hogy az anyautasításnak teljesítését eszközlésbe venni szoros kötelességüknek tartsák, egyúttal értésükre adatván, hogyha mindezeknek kellőleg megfelelni elmulasztanák, ők utasításukat nem teljesítő követeknek tekintetni fognak/'

26 Az 1843-44. év országgyűléséről rendkívül érdekes emlék van Múzeumunk gyűjteményében. Eischl Jánost tudása, hazafias érzése a pozsonyi országgyűlésen a kerületi ülések jegyzőjévé tette meg, és Eischl János az országgyűlés végén magával hozta a kerületi gyűlések eredeti jegyzőkönyveit. Eischl Jánosnak (a későbbi Lórodi Eduárdnak) egyéb írásaival együtt a rokonság Múzeumunknak adta azt a hatalmas terjedelmű, tenyérnyi vastag könyvet, amely hazánk politikai történetének kiváló forrása. Az első jegyzőkönyv 1843. május 23-án kelt, az országgyűlési hírlap igen fontos vitáját tartalmazza egész terjedelemben, és a sajtószabadság, a későbbi idők nagy vívmánya lelkesíti már a felszólalókat. Az utolsó 1844. október 19-én a süketek, vakok segélyezésére irányuló pénzügyi tárgyalásokról szól, és végeredmény gyanánt határozatüag bízta meg a kerületi gyűlés az országos pénztárt, hogy ebben az irányban tervezetet készítsen. A többi jegyzőkönyv közül igen fontos az 1844. január 30-án kelt, amely Tolna vármegye híres követének, Bezerédj Istvánnak a magyar nyelv ügyében tartott hatalmas beszédét közli teljes szöveggel. A jegyzőkönyvekhez eredeti okmányok és nyomtatványok nagy számban vannak csatolva, az egész gyűjtemény pedig unikum számba menő, folio alakú kötet. Az okiratok között találunk néhányat, amelyek Székesfehérvárra vonatkozván, általános érdeklődést kelthetők. Van először is egy jegyzék, mely a város lakóinak összeírását foglalja magában, adóztatás céljából. E szerint Székesfehérvárnak 1843-ban 1584 lakóháza és 206 betelepítésre alkalmas házhelye volt. Ez a tulajdon 1628 egyén között oszlott meg, éspedig volt 688 polgár, 374 zsellér, 208 vidéken lakó nemes, 368 özvegy vagy örökös. Okleveles ember, orvos, sebész, tanár, mérnök 42 lakott a városban, de csak 11 élvezte a polgárjogot. A lakosságnak majdnem 21 ezerre rúgó létszámát növelte még a 308 gimnáziumi tanuló, közöttük 120 vidéki, a 600 főből álló katonaság, 100 megyei, 30 városi rab és 200, ideiglenesen a városban tartózkodó egyén. A másik okirat latin nyelvű folyamodvány József nádorhoz, kitől közbenjárást kért a város, hogy a király 100 ezer forint kölcsönt engedélyezzen a tűzkárosultaknak. Erről a levélről majd a megfelelő helyen szólok.