Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

IV. A Rákóczi kor eseményei Székesfehérvárott 1703-1711

Wohlfahrt Adám Szekeres Istvánnal együtt a Salamon családtól zálogban bírta Alapot. Szereplését részletesen nem ismerem, csak azt tudom, hogy vértanú halált halt a szabadságért. Ismeretes a történelemből, hogy Ocskay, a híres kuruc brigadéros, árulóvá lett, és midőn Jávorka Adám elfogta, a kuruc törvényszék 1710. január l-jén kivégeztette őt. A vérszopó Heisternek az volt a válasza, hogy a fogoly kurucok közül tizet lenyakaztatott, január 18-án pedig Fodor László dandárnok, Wohlfahrt Adám ezredes, Palkóvits Ferenc főhadbizto

s és hét más kuruc szenvedte el Ocskay megbosszulásának ürügye alatt a vértanú halált. Kenessey István, a táczi, vasztélyi és csabdi földbirtokos, szintén a dunántúli hadjárat egyik szereplője volt, akinek Esterházyhoz és Botytyánhoz intézett hadi jelentéseiből néhány érdekes részlet olvasható Thaly Kálmán A Dunántúli hadjárat című munkájában. Ezen adatokra egyébiránt nemcsak azért terjeszkedtem ki, hogy a vármegye kuruc érzelmeit bizonyítsam, hanem főleg azért, mert ezen események közvetve is némi világosságot vetnek a Rákóczi kor és Székesfehérvár viszonyára. A városi levéltár jegyzőkönyvei gyűlölettel és ellenséges indulattal említik a kurucokat. A rebellis szó még az udvarias jelzők közé tartozik, de találunk ilyen kitételt is: kuruc csőcselék. 1702-ben már esküszegőnek, hitehagyottnak nevezi a jegyzőkönyv azt a néhány lakost, akik Rákóczi híveihez csatlakoztak, és így a derék, a gutgesinnt érzelmű község számát csökkentvén, egyúttal szégyenei lettek volna Székesfehérvárnak. Jellemző azon körülmény is, hogy a város 1704. január 4-én tartott tanácsülése, amelynek tagjai Parrag András főbíró, Hiemer Mihály, Schinigin Mátyás, Hecks Gáspár és Némethy János valának, követséget küldött Pozsonyba Jenő főherceghez, és kegyes oltalmát kérte a lázadók ellen. Labanchűségért mégis sokszor érezte Székesfehérvár a szoldateszka durvaságát. A városi hatóság egy ízben annyit tett, hogy felsőbb helyen följelenteni próbálta a várban parancsoló Urlyxxevű kapitányt. 1704 február haváról olvassuk a jegyzőkönyvben, hogy a nevezett kapitány és katonáinak durvasága miatt - mely a békés és jóérzelmű lakosokat igen sokszor botbüntetéssel sújtotta - a városbíró és a városi írnok emlékiratot vittek Urly kapitányhoz. Alig kezdte ez olvasni a memorandumot, a jegyzőkönyv szerint „durva és goromba szavakkal a küldöttekre támadt, az emlékiratot összetépte és gúnyosan a küldöttek lábához dobta; ezért elhatároztuk, hogy ezen körülményt magasabb helyen bejelentjük". A Rákóczi kor eseményei tulajdonképp 1704-ben kezdenek Székesfehérvár történetéhez fűződni, de mielőtt ezeket a jegyzőkönyvek és a