Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

XI. A 18. század költői Székesfehérvárott

zetesköltő hanyatló egészségének. Igazat kell adnunk Bacsányinak, aki Ányos halála után ezen szavakat írta: „Szomorú általvitel, boldogtalan csere, - Elefánton kedvét, Székesfehérvárott egészségét s nemsokára életét vesztette, mert a fejérvári nedves, ködös, egészséget rongáló levegőég a nedves testállással bíró embernek még ártalmasabb vala." Betegsége dacára is lankadatlan buzgalommal folytatta városunkban irodalmi működését, amelyről alább lesz szó, és teljesítette hivatásának kötelmeit, amelyek az 1783/84-ik tanévben a második osztály vezetőjévé tették őt. Ezen év július havában Veszprémbe ment, hogy ott egy jónevü orvossal kezeltesse magát, azonban szeptember 4-én örökre elpihent minden testi és minden lelki szenvedése. Ányos székesfehérvári életéről Endrődi Sándor és utána többen meglehetős realisztikus képet adnak, de szavaik valószínűleg túlzottak, és csupán annak igazolására szolgálhatnak, hogy a legnagyobb szellem sem vonhatja ki magát a test uralma alól, mert az önsúllyal nehezedik mindenkire. A szóhagyományokon, a családi beszédeken alapuló ítélettel egyébiránt nagyon is ellenkezik annak az irodalmi működésnek a szelleme, amelyet Ányos városunkban betegen, megtörve és a sírhoz közel állva kifejtett, mert ezekből a munkákból a megnyugodott lélek őszinte és igaz, a világgal leszámolt mély vallásossága beszél. Nálunk csak egy világi költeményt írt, de annál becsesebbek egyházi munkái, melyek közül kettő a Nemzeti Múzeum, egy az Akadémia és egy az Ányos család birtokában van. Kéziratai közül Csaplár Benedek, a magyar piarista rend koszorús írója, adott ki kettőt, mégpedig a következő címmel: Három napi lelki magánosságra kiosztott Elmélkedések, melyeket a székesfehérvári királyi oskolákbéli ifjúsággal tartott Ányos Pál, Első Remete Szent Pál rendén levő szerzetes és azon királyi oskolába nyilván való tanító 1783-ban. Ugyancsak Csaplár Benedek adta ki Ányos egy másik prédikációját, amelyet 1783-ban Szentháromság vasárnapján tartott a pálosok tulajdonát képező abai templomban, míg az utolsó, nálunk készült egyházi beszédet az Ányos család esztergári levéltára őrzi, de hogy mikor és hol mondotta el Ányos Pál, nem tudjuk. A papi működés irodalmán a vallásos költészet terén is gyönyörű, lélekből fakadó és lélekhez szóló műveket alkotott falaink között. Mintha szakítani akart volna a kalapos király hazafias támadásával, Chloris emléke is talán kialudt szívében, és városunk első püspökének, Sellyei Nagy Ignácnak buzdítására - aki a költőszerzetesnek nagy tisztelője volt, és kimagasló tehetségét méltányolólag magasztalta - lelkesedéssel írta meg, részben gyűjtötte össze azokat az énekeket, melyek a vallásos költészetnek igazgyöngyei. Csak halála után lett közkinccsé e gyűjtemény,