Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
XI. A 18. század költői Székesfehérvárott
amelynek címe a következő: Énekek könyve, a szükséges Utániakkal és imádságokkal a magyar kathol. Anyaszentegyház szolgálatytyára 1783. Az Isteni Gondviselés, Kiasasszony napján, Karácsony napján, Szent István király és Imre herceg napján, Aprószentek napján, Estvéli ének sok költészettel, magas szárnyalással vannak megírva, és különösen a karácsonyi ének két versszaka annyira bájos, hogy ennél szebbet még ma is talán alig olvashatunk. így szól a költemény másodiktól ötödik versszaka: Nyugodj kisded! míg a habok Álmodat nem gátolják, S míg a sanyargató napok Népedet nem rabolják! Ha szélvésze lesz felettünk, E világ tengerének, Oh, akkor úgy is felkeltünk, Hogy állj ellent mérgének! Nyugodj, kisded! Heródesnek Nem árt most irigysége, Nem késztet keresztvivésnek Ájulni nehézsége! Nyugodj! de akkor ébredj fel, Ha mi elszenderedünk, Mert a te szent kegyelmeddel Boldog kimúlást nyerünk! A Regnum Marianum nagy eszméje nyilatkozik meg abban a gyönyörű énekben, amely Ányos bizalmas barátjának és szerzetestársának, Kreskay Imre expaulinusnak hagyatékából lett a magyar irodalom drágagyöngye. A mély vallásos érzést, hazafias busongást lehelő költemény így szól:
