Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

XI. A 18. század költői Székesfehérvárott

volt és így méltó arra, hogy emlékéről a feledés porát leverjük. A méltatáshoz saját műveimet használom, amelyeket egyéb adatokkal is bővítek, hogy az élet további alakulását magunk előtt láthassuk. 1. VIRÁG BENEDEK Ez az élet külsőségekben nem volt gazdag, de annál becsesebbé teszi azt az eszmei tartalom. Az egyszerű szerzetesnek, majd később a székesfehérvári egyházmegye papjának feje fölött elszállottak az esztendők, amelyek folyton nagyobb magasságra emelték költői nagyságát; azonban az élet mindennapi eseményeit nem őrizte meg emlékében senki sem. Maga Virág is, midőn agg korában életrajzi adatokat kértek tőle, a magyar irodalom babérkoszorús jelenétől, szerénységében ezen szavakkal hárította el magától a jóbarátok tudakozódását: „Születtem, szerettem hazámat, s dolgoztam érte. Ez az én életem története. Tegyetek ti is így, tanítsátok utódaitokat, s ha azok is ezt teszik, akkor Magyarország boldog lesz." A Gondviselés hosszúra nyújtotta pályáját, majdnem nyolcvan év terhével szállott sírjába, s érdemes életének alakulásából tizenhét esztendő Székesfehérvárhoz fűzte őt. Itt kezdette meg tanári működését, itt kelt szárnyalásra a költői lélek, itt fogamzottak meg nemes szívében először azok a szép gondolatok, amelyek életének későbbi éveiben a nemzeti lélek tüzes ébresztőjévé avatták. Virág 1780-ban jött városunkba. A fiatal pálos szerzetes akkor huszonnyolc éves volt, és rendkormányának intézkedése a mi gimnáziumunk tanári székére állította. A pálosok székesfehérvári működésének írott emlékei nagyobbrészt elvesztek, a meglevők is hiányosak, és az utánuk jött ciszterciták levéltárában sincs semmi följegyzés, amelyből elődeik szereplése, az egyes rendtagok életének kialakulása megállapítható volna. így tehát Virág Benedekről, az ő tanári működéséről, tanítványairól és elért sikereiről nincsen biztos adatunk, csak gyaníthatjuk, hogy a fiatal szerzetestanárt, mint a pálosokat egyáltalán, vallásos és hazafias szellem hatotta át. Virág a tanári állás kötelmei mellett a költészettel is foglalkozott városunkban, és verseit előbb a Magyar Múzeum, később a Kazinczy által szerkesztett Orpheus közölte. Kezdetben a kor szellemének megfelelően latin nyelven írta verseit, majd a magyarra tért át, amelyen egyik későbbi episztolájának szavai szerint „még a szent is szentebbnek tűnik előttünk. / Mert jobban behat a szívnek mélyére" (Mihálkovics Józsefnek).