Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

XI. A 18. század költői Székesfehérvárott

Az 1786. év történeténél említettük a pálos rend feloszlatását, amely Virág Benedeket is sújtotta. Az eltörlés után is megmaradt egyébként tanári állásában, és Sellyei Nagy Ignác püspökhöz folyamodott, hogy vegye fel őt az egyházmegye papjai közé. Átnéztem a püspöki levéltárnak ezen évekre vonatkozó írásait, szerettem volna megtalálni Virág Benedek folyamodó levelét és Sellyei Nagy Ignác válaszát, azonban Virág Benedekről és Ányos Pálról mit sem találtam. Csupán egy akta van 1786ról, amely az eltörölt pálos rend székesfehérvári tagjait sorolja fel betűrendes kimutatásban. Virág Benedekről az olvasható, hogy 33/2 éves, kilenc éve van a rendben, teológiát Pécsett hallgatott, csupán magyarul beszél. Ez az utolsó rovat egyébiránt az egész jegyzékben egyforma, úgy látszik, a székesfehérvári pálosok nem akarták bevallani, hogy más nyelvet is értenek. A pálos szerzetesből világi pappá lett Virág 1797-ig volt városunkban a tanári széken, és végigélvezte a nyomorúság iskoláját, mely az expaulinusoknak osztályrészül jutott. Egyedüli jövedelme az a 300 Ft volt, melyet a vallásalapból húzott, azonban ezt a fizetést is csak nagynehezen tudta megkapni; nem egyszer félévig kellett várakoznia, mert az akkori viszonyok között, az akkori intéző körök felfogása szerint a pénz bizony más célra kellett. De küzdésének, nyomorgásának keserű éveiben annál erősebben vonzódott a magyar költészet múzsájához, és 1790-ben a kassai magyar társaság előkelő tagja gyanánt így mutatta be őt Bacsányi: „Virág Benedek professzor Székesfehérvárott. Ez is expaulinus. Különös poéta mind cadentiás, mind pedig metrumos versekben." A sok keserűség és a gimnázium tanári karában történt meghasonlás végre lemondásra bírták őt, és 1797-ben végleg eltávozott városunkból. Szelleme azonban itt maradt, költészetének szárnyalása visszaszállott Székesfehérvárra, és mert jó embereinek, barátainak emlékét magával vitte új otthonába, költeményei alapján szólhatunk székesfehérvári ismerőseiről és arról a viszonyról, amely Virág Benedeket hozzájuk csatolta. Az első, aki városunk neves szülöttei közül benső barátság, odaadó tisztelet és őszinte vonzalom fűzött egy életen át Virág Benedekhez Horvát István volt. Nevét, hatását és eredményeit mindnyájan ismerjük, hiszen a Széchenyi utcában kegyeletünk állított emléktáblát az utolsó ázsiai magyar szülőházán. Vass Bertalan, ki az Akadémia irodalomtörténeti bizottságának megbízásából Horvát István életrajzát megírta, részletesen ismerteti azt a viszonyt, amely Virág Benedek és Horvát István között fennállott, és egyúttal megcáfolja azon elterjedt véleményt is, mintha Székesfehérvárott Horvát Virág tanítványa lett volna; mert mire Horvát 1797-ben vagy