Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

VIII. A 18. század utolsó évtizede Székesfehérvárott 1790-1800

szóval az nemes magistratusnak és az általa az communitásnak híre nélkül legkisebbet sem cselekszem, hanem a közjónak előmozdíttatásárul más városokkal értekezvén, a szükséges correspondentiákat folytatni fogom, én így az nemes magistratussal és az által az egész várossal egyetértvén, egy szívvel, lélekkel, félre tévén minden ajándékot vagy tisztség ajánlásokat, egy szóval az igaz útról való eltántorításra szolgáló hivatali ígéreteket, az közjót, városunk hasznát előmozdítani fogom, kire Isten engem úgy segéljen, a boldogságos Szűz Mária és Istennek minden szentéi!" Ismerem a követutasítást is, melyet a város erre az országgyűlésre adott Boros Imre és Say

/dz-se/deputansoknak.

2 A latin nyelvű utasítás tizenhárom pontból áll, és leginkább a nagy adóztatás és a katonaság terheivel foglalkozik. Általános érdeklődésre tarthat azonban számot két pont, melyek közül az egyik az eltörölt pálos rend visszaállítását kéri, mert - mondja a fölirat - ennek a rendnek tagjai 1776-óta nagy és nemes munkát végeztek a vallás és nevelés terén. A másik pont azt kívánja, hogy a nemzeti iskolát töröljék el, mert igen nagy teher az adózó polgároknak, eredményt pedig csak annyit tud fölmutatni, hogy a gyermek legföljebb olvasni tanul. A követutasítás ezen pontja talán szomorúan jellemezhetné Székesfehérvár közoktatásügyét, ha nem tudnók azt, hogy más városok, például Győr, szintén ezt a kívánságot foglalták a követutasításba. Ezt a nemzeti iskolát tudvalevőleg Mária Terézia létesítette a Ratio educationis alapján, és négy osztályt írt elő, négy tanítóval. Székesfehérvár azonban nemcsak a követeknek adott utasítást, hanem az iskolát el is törölte. 1790. június 4-én, majd október 20-án kérte a polgárság a tanácstól, hogy az iskolát, mint teljesen fölöslegest, szüntesse be, és a tanács szót is fogadott. A városi levéltár jegyzőkönyveinek adatai szerint Lehoczky György és Hof fer Józseftanítókat elbocsátotta, az iskolában pedig csak két osztályt tartott fönn. Természetes, hogy a helytartótanács nem hagyta jóvá ezt az önkényes, a rendelettel ellenkező határozatot, és leiratával

3 a nemzeti iskolát régi jogaiba visszahelyezte. Meglátszik, hogy Székesfehérvár német volt, még a hazafias föllendülés korában sem szól magyar érzés, magyar szellem a követi utasításban. A vármegye már sokkal jobban megnyomta a tollat, és utasításában oly pontokat sorol föl, amelyekért mindenki elismeréssel adózhat. Ismertetnünk kell ezt az utasítást

4 is, mert többszörös vonatkozásban áll Székesfehérvárral. A főbb pontok ezt mondják. Hivatalokban csakis magyar embert lehessen alkalmazni, a magyarezredek tisztjei hasonlóképp magyarok legyenek. Az elfoglalt és még