Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

VIII. A 18. század utolsó évtizede Székesfehérvárott 1790-1800

ezután elfoglalandó országokat magyar törvény szerint kell igazgatni. A szabad királyi városok tanácsában kizárólag magyarok foglalhatnak helyet, de csakis akkor, ha a törvényeket ismerik. A mágnások ne külföldön, hanem Magyarországon tartózkodjanak, és itt költsék el jövedelmüket. A koronaőröket az országgyűlés válassza. A lerombolt erősségek a honvédelem érdekéből visszaállítandók. Minden nyilvános, közigazgatási és igazságszolgáltatási ügy hivatalos nyelve a magyar legyen. Ezen az egész országra vonatkozó ponton kívül Fejér vármegyét és Székesfehérvárt különösen a következők illetik a követi utasításban: Az átvonuló török és császári követségek díjait ne csak a vármegye és a város viseljék, hanem arányosan felosztandó az a többi törvényhatóság között is. Az újjáalakított székesfehérvári káptalannak vissza kell adni elvitt levéltárát, a pálos gimnázium visszaállítandó, az elkobzott ösztöndíjak ismét az ifjúság nevelésére fordítandók. Székesfehérvárott a Belvárosban még a hatóság ellenzése dacára is vendéglőt kell építeni, mert a közgyűlésre érkező nemesek nem kapnak szállást a városban. Székesfehérvár deputátusai a koronázáson is részt vettek, a város pedig nagyobb összeggel járult a koronázáskor szokásos nemzeti ajándékhoz. Talán evvel akarta leróni háláját, amiért visszanyerte régi szabadságlevelét, melytől József császár megfosztotta őt.

5 Az 1790-i országgyűlés sok rendelkezése közül csak egy pontot akarunk megemlíteni, mert ennek helyi vonatkozása is van. Ez olvasható a törvényben: „Hogy a magyar anyanyelv annál inkább terjedjen és csinosodjék, a gimnáziumokban, akadémiákban és az egyetemen külön tanárát kell alkalmazni a magyar nyelvnek és stílusnak, hogy azok, akik nem bírván, megtanulni akarják, valamint azok is, akik már ismerik, de nagyobb tökéletességre akarnak eljutni benne, alkalmat nyerjenek." A törvény intencióját, mely a magyar nyelv fejlesztését célozta, Székesfehérvár iskolái megértették, szolgálatába is állottak a nemes feladatnak. De megértette a kereskedők társulata is, amely akkor hozott határozatával a jegyzőkönyveket már magyarul írta. A városi hatóság megmaradt a latin nyelvnél, csupán átirataiban használta a magyar nyelvet, amely azután csak lassan jutott természetes jogainak érvényesüléséhez. 1794. január 4-én választották meg Hollner Lipótot Székesfehérvár polgármesterévé. Annyiban fontos ez a választás, mert a polgármesteri vagy latinos elnevezés szerint konzuli - hivatalt ekkor szervezte véglegesen a királyi kamara, megszabván a munkakört is, amely a polgármestert, a konzult illeti. Tudvalevő, hogy régebbi időben a főbíró állott a város élén, azonban a teendők szaporodása szükségessé tette a munkakörnek más egyénnel való megosztását. Ez okból már 1787-ben találunk