Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

VI. Mária Terézia kora Székesfehérvárott 1740-1780

dei feliratban küldöttek a királyhoz. Az elfogadott szövegre válasz ugyan nem érkezett, de maga a latin nyelvű fölirat sok tekintetben érdekes, épp ezért kissé bővebben foglalkozom vele.

47 Fontos az első pont, mert ebben látjuk első nyomát annak, hogy Székesfehérvár hatósága indította meg a mozgalmat a Sárvíz lecsapolására. Az állandó árvíz és beiszapolás miatt szükségesnek tartja a fölirat az országos intézkedést arra vonatkozólag, hogy „a Sárvíz kezdetétől egész hosszában a földesurak aránylagos hozzájárulásával ezen ártalmas kiöntések szakértő mérnök vezetése mellett egy csatornába gyűjtessenek" A második pont a városba özönlő török kereskedők ellen kért orvoslást, mert a kordován árusításával nagy kárt okoznak a városban megtelepült adózó iparosoknak. A harmadik pontban azt kívánják, hogy a városban ne telepedhessék meg más vallású ember, mint katolikus. A város általában nem adott polgárjogot más vallásfelekezetű egyénnek, azonban a határozat megföllebbezése után nem egy esetben mondotta ki, hogy az illető egyén letelepedhetett, bár nem volt katolikus. A fölirat 4, 6, 7 és 8-ik pontja a katonai beszállásolások nagy terhéről és a katonaság által okozott sok zaklatásról panaszkodik. Tiltakozik a város az ellen, hogy a megszabott létszámon túl már három év óta néhány száz katonanövendék tartózkodik a városban a Merch és a Molk ezredből, a katonaság pedig mindig olyan nagy számmal jön szállásra, hogy a város ezt a nagy terhet képtelen elviselni. Az élelmezés, a lakás a városnak minden évben 7-800 forintjába került, amelyből semmit sem kapott vissza. A katonaság féktelen, határt nem ismerő erőszakoskodása olyan nagy volt, hogy a Preusach gyalogezred katonái a városházára is betörtek, az utcákon még az elöljárókat is elfogták, a közbiztonság pedig anynyira alásüllyedt, hogy este még lámpával sem mert senki a város utcáira kimenni. Az ötödik pontban azt kérik, hogy a hús árát évente két ízben limitálják, mégpedig húsvét és keresztelő Szent János napja előtt. Igen érdekes az 1764-ik országgyűlésről Kreskay János levele, mert ez arról tanúskodik, hogy a városi követ az országos gondok között nem hagyta figyelmen kívül a hétköznapi dolgokat. Ezt olvassuk a levélben: „Közeledvén a pesti vásár, és recomendálnám a pesti uraknak, hogy ha onnéd 200 dinnyéket küldenének, melyeket itten az uraknak, amint illene, elosztanának; teljességgel sokba nem telnék, kétszázat reménylem, meg lehetne venni tíz forinton, az fuvarja legtöbb 17 vagy 18 forint, mert kamarás úrnak úgy köllene cselekedni, hogy Fehérváron fogadván al-