Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

VI. Mária Terézia kora Székesfehérvárott 1740-1780

kalmatosságot, olyast, hogy Pesten azon kocsit dinnyével megrakván, onnéd igyenesen Pozsonyba jönne, és jó korán menne bé, hogy üresen ne maradna: ez magában nem nagy ajándék, de mégis itten nagy böcsületet nyerne városunk, az Tabularistáknak is lehetne juttatni, még azok is ró­lunk megemlékeznének. Az urak azért ezen magában kevés, de böcsös ajándék fölküldését meg ne vessék." 48 1765-ben skorbut járvány volt városunkban. Ezt az eddig ismeretlen adatot Kreskay János levelében találtam. Kreskay Jánost a pozsonyi or­szággyűlésre követnek küldötte a város, és a követ annak a kornak szo­kása szerint, folyton levelekben értesítette a várost az eseményekről. Egy másik levelében, 1765. január 24-én a többi között azt írja, hogy a hiva­talos jelentésben „az város ellen semmi sincsen, sőt inkább a scorbutus morbus végett ezt jegyzi meg, hogy a comendáns tudná, minévü nya­valya legyen az, de még a kirurgusok sem tudják, akik Fehérvárott van­nak, és így ez csak olyan légbül való költemény volt az militia közt." 49 Az adózás ebben a korban igen súlyos. 1771-ből egy összeírást isme­rek, amely szerint a kincstári adó 11 943 Ft 55 krajcár, a Cassa domestica - a mai pótadónak őse - pedig 2255 Ft 30 krajcár volt. Érdekes ezen ösz­szeírásból az is, hogy a Belvárosnak 148, a külvárosoknak pedig 531 háza esett adózás alá. Az 1773. évben az egész világon megszűnt a jezsuita rend. Július 21­én bocsátotta ki XIV. Kelemen pápa Dominus ac Redemptor noster kez­detű bulláját, melyben a többek között ezt mondja: „Bízván a Szentlélek sugallatában, hivatalunk kötelessége által szorítva, mellyel mindazoknak eltávolítására, mik annak kárára lehetnek, kényszeríttetünk, minthogy továbbá úgy látjuk, hogy Jézus Társasága úgysem hozhatja már azon gyümölcsöt és hasznot, mely miatt elődeink jóváhagyták és annyi kivált­sággal ékesítették, sőt, hogy alig látszik lehetségesnek az egyház békéjé­nek visszaszerzése, míg fennáll, - érett tanáccsal és biztos tudással, apos­toli hatalmunknak teljességéből ezt a társaságot eltöröljük és elnyom­juk." A rendelethez Mária Terézia is hozzájárult. A kamara felhatalmazást adott Vörös Ignác alispánnak, hogy a székesfehérvári jezsuiták birtokait írja össze. Vörös Ignác jelentése szerint 50 eladásra került egy darab rét, amely 30 kocsi szénát termett; a székesfehérvári szőlő, mely 800 kapás volt; a csókakői szőlő, amelyet gróf Lamberg 790 Ft követelés fejében lefoglalt, és 17 hold szántóföld is. Egy lakóház, azután a Rácvárosban le­vő két bérház, továbbá a melléképületek és a jezsuiták kertje nem került eladásra.

Next

/
Thumbnails
Contents