Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
IV. A Rákóczi kor eseményei Székesfehérvárott 1703-1711
város felé való úton szabadosan békével bocsássák és bocsátassák." Szekeres István Lovasberényben írta ezt a levelet 1707. szeptember 8-án. A szőlőművelésnek és a szüretnek ilyen megváltása ebben az időben az egész Dunántúl szokásban volt, hiszen pénz kellett a szegény kuruc Bottyánnak, hogy seregét fizethesse. Thaly Kálmán 46 említi, hogy a győriek 2500, az esztergomiak 600 forintot, a soproniak 300 aranyat és 200 forintot fizettek a szüret megváltása címén. Tekintélyes összeg folyt be a többi városoktól és vármegyéktől is, amely pénzből azután az éhező, lerongyolódott, igazán kimerült kurucok kaptak anyagi gyámolítást. Igazolja ezt Thaly Kálmán Bottyán levelével, 47 amelyben 1707. október 27-én jelenti Bercsényinek: „Tovább is a haza javát kívánván ez szerint munkálkodnunk, egybehivatván mind hadi, mind pedig dicasteriális főtiszt uraimékat, közönséges, egyező akaratbul resolváltatott, hogy a szüret kezdetén, mind győri, mind sopronyi, s mind más aprólékos hegyek termését, hogy betakaríthassák az ellenkezők, vélek megalkudjunk s azon pénzt az itt való fiscalitások jövedelmeivel együtt összetévén, ha csak egy havi fizetést is nyújtsunk az egész hadaknak." Ami azután ezen szüreti megváltások dolgában történt másutt, ugyanaz ismétlődött kicsiben minálunk is. A szüretelési tárgyalásra vonatkozó akták igen sok érdekes dologról tudnak beszélni. Elmondják nevezetesen azt, hogy a város sokszor csak ígérte a váltságdíjat, de a fizetéssel elhallgatott, viszont a kurucok is nemigen tartották meg az egyezség feltételeit, bizony jól megzsarolták a szüretelő lakosságot. Olvassunk el néhányat az ide vonatkozó aktákból: 1707. október 8-án Fördős Mihály tesz panaszt levelében 48 a városnál, hogy a lakosok fegyveresen járnak a szüretre, és megemlíti, hogy Német Pétert, Radocza hadnagyot rajt is érték a lődözésben. Panaszkodik azután, hogy a felügyeletre kirendelt két kuruc katonát nem látja el a város kellő élelemmel. Megtudjuk azt is, hogy ennek a két katonának mi volt a város részéről a fizetése, hiszen a levél egy helyen így szól: „Mivel pedig Kegyelmetek a salvaguardiákat étellel nem tartja, ezért Kegyelmetek naprul-napra az egy tallért nékiek megadja, másképpen nem lehet. Ha pedig ételt ád Kegyelmetek nékiek, az egy forintot megadja naprul-napra." Következő évben már olcsóbb föltételeket szabott Szekeres István, Csíkvárról április 6-án kelt levelében 49 ugyanis így szól: „Ha úgy tetszenék Kegyelmeteknek, vagy két katonát küldenék Kegyelmetekkel, csak két pár csizmával is beérné Kegyelmetek őket." Hogy az egyezség levelét minő hivatalos alakban szokták kiállítani, erre például Esterházy generális levelét közlöm, amely Thaly Kálmán munkájában 50 található. így szól a levél:
