Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

IV. A Rákóczi kor eseményei Székesfehérvárott 1703-1711

meiteket ezen protectionális levelemnek erejével bogy mostanságtól fogva szüretig, szüreti alkalmatossággal pedig azon szőlőhegyen szüretjüket és munkájukat magok embereivel tíz napig szabadon és békével minden háborgatás nélkül végbe vihessék. Hogy se most, se szüretkor magyar vagy akár minemű konfederált nemzetbül való vitézektől az feljebb említett szőlőhegynek és ott levő embereinek, vagy pásztorainak sem ott, sem ki és be való járásukban sem éjjel, sem nappal semminemű bántásuk ne légyen. Minden szőlős gazdának szabad légyen szüretkor maga cselédivel szekereivel és marháival s minden némű hozzá tartozandó eszközökkel szüretnek végéig ki és bejárni békével. Minthogy az szőlő nem mindenütt érik meg egyszersmind, ezért is az szüret egyszersmind meg nem lehet. Annak okáért, az mint az harmadik punctumban megvagyon, az szőlő gazdák mindennemű szüreti készülettel tíz napig szüretjükben háborgatás nélkül eljárhassanak. Hogyha énnékem innéd máshová való menetelem történnék és itt helyettem más tiszt comendózna, ezen protectionalisomnak teljes ereje légyen, minden feltett kívánságokban, valamint szintén az én Méltóságos Generális uram Ő nagysága jelen volna, vagy pedig én magam. Ezen pactumért pedig említett Székesfehérvári szőlősgazdák discretiobul adtak száz tallérokat jó elkelendő pénzül. Mindezekben teszek oly fogadást említett Méltóságos Generális úr ő nagysága képiben, hogy az fehérvári szőlő gazdáknak legkisebben sem lészen rövidségük, akaratunkból és engedelmünkből, és az olyanokat kívánjuk megzabolázni, amelyek zászlójukon kívül járnának. Melynek nagyobb bizonyságául adtam ezen pecsétemmel és kezem írásával megerősített protectionálisomat. Actum Zámoly, die 9 septembris 1707. Szekeres István Felséges Fejedelem Úrnak lovas renden levő egyik mezei ezredének főkapitánya, Budai és Fehérvári passzusokra levő katonaságának comendója. " Nagyon jellemző azután az a levél

45 is, amelyben Szekeres István ezt az engedélyt a kuruc katonasággal közli. Lényegileg a föntebb elmondott intézkedések adják a tartalmat, de a záradék ezt mondja: „Generális uram O nagyságának nékem megengedett auctoritásombul Felséges Fejedelem Urunk és a confoederált magyar status hűségén levő tiszt uraiméknak intimálom, közrenden levő vitézeknek pedig parancsolom, hogy az feljebb megírt Fehérvári uraimék vincellérit, pásztorit, cselédeit ezen feljebb is megírt egy hétig a szüret alkalmatosságával ki és be azon a