Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

IV. A Rákóczi kor eseményei Székesfehérvárott 1703-1711

ződik: „A sok és állandóan tanúsítottt hűség miatt a legmelegebben ajánlom O Felségének Székesfehérvár derék, de szerény lakosságát." 1708-ról már igen szűkszavú a jezsuiták naplója. Egyedül azt a történeti tényt említik 1708. január 10-én, hogy Bruckenthal esztergomi parancsnok 600 emberrel városunkba jött, mégpedig azért, hogy az őrséget lőszerrel és élelemmel ellássa. Hozott magával igen sok puskaport, két ágyút és 800 mérce lisztet, majd küldetését elvégezvén, másnap Esztergomba indult. Említi még a napló azt is, hogy március 25-én a város őrsége Pátka felé ment, hol az alvó kurucokra rohanván, a faluból mindent elvittek magukkal, amihez csak hozzájuthattak. A zsákmány között két kuruc zászló és 112 ló is volt. Szekeres István ezredes 1707. év végén eltávozott Székesfehérvár környékéről de 1708 tavaszán visszatért, és mindvégig pontosan teljesítette a föladatot: ez Székesfehérvár körülzárása és ellenőrzése volt. Szigorúságáról leginkább tanúskodhat az a levél,

43 amelyet Székesfehérvár polgáraihoz Pátkáról írt 1708. április 5-én. A levél a következő: „Illendő dolgokban szolgálok Kegyelmeteknek! Szintén ezen órában veszem Secretarius Kenessey István úrnak levelét, melyből értem Kegyelmetek deputátusainak Méltóságos Fő Generális, Esterházy Antal úr ő excellenciájához Devecserbe menendő szándékát. Mivel pedig én tartom ezen bloquadok comendóját, szükségképpen kívánom deputatus uraimnak nálam való bejelentését, s passusom mellett való oda menetelüket, mert ha valami oly véletlen casus történik Ő Kegyelmeik közül valamelyiken, senkinek ne tulajdonítsa, hanem kiki magának, különben meg nem engedem, hogy hírem nélkül akárki is ki s be járhasson, habár a Méltóságos Generálistul légyen is passzusa Kegyelmeteknek, mindazonáltal nékem köll tudnom, melynél Kegyelmetek maga sem kívánhat maga bátorságára egyebet. In reliquo maradván illendő dolgokban szolgáló kész jóakarója Szekeres István. * A levéltár többi aktái hosszú tárgyalásokról beszélnek, amelyeket a város nemcsak előzőleg, de 1708-ban is folytatott Szekeres Istvánnal. Ezek a tárgyalások állandóan a szüretelésre vonatkoztak, hiszen Székesfehérvárnak ez volt akkor legfőbb jövedelmi forrása. Lássunk most már hivatalos formában egy engedély okiratot is, amint azt Szekeres István kiállíttatta:

44 „Nemes Székesfehérvári szabad királyi Város, szőlőhegyének és szüretjének végbe vitele iránt, bizonyos okokat állítván és az iránt protectionális levelet kíván. Mely méltó kívánságának eleget akarván tennem, én alább megírt, a Méltóságos Bottyán János Generális uram ő nagysága nevében és személyében elsőbben is assecuralom ő Kegyel-