Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
IV. A Rákóczi kor eseményei Székesfehérvárott 1703-1711
gyon is körülzárt és épp ezért éhező Székesfehérvárnak. Bottyán harminc ember kivételével valamennyit felkoncolta, de ekkor esett el Jóna János alezredes, gróf Esterházy Antal'vitéz katonája is. A következő évben apróbb csatározások voltak. A dunántúli hadjárat ekkor már nem vert nagyobb hullámokat Székesfehérvár körül, azonban a följegyzések, különösen a jezsuiták naplója, továbbá Thaly Kálmán munkái érdekes dologról beszélnek. Gróf Rahutin Lajos tábornagyot és erdélyi kormányzót, Miskolcz gyászos emlékű felégetőjét bízta meg ebben az időben a bellicum, hogy gróf Stahrenberg Guido magyarországi főparancsnokkal egyesülvén, a Dunántúlt tisztítsa meg a kurucoktól. Reánk, székesfehérváriakra csakis a helyi védelem és a helyi csatározás bír érdekkel. Ez okból csupán azt említem, hogy Bottyán generális Pákozdnál Szekeres István és Fördős Mihály parancsnoksága alatt állomásozó kuruc ezredet megerősítvén, előcsapat gyanánt állította Buda és Székesfehérvár közé, míg a vármegye alsó részén egész a Veszprém megyei Mezőföldig, béri Balogh Adám lovasdandára őrködött. Székesfehérvár császári katonasága már februárban tartott attól, hogy a kurucok az előző év szokásához képest többször rajtuk ütnek, ezért a várat övező mocsarak és vizek jegét állandóan felvagdosták, hogy a kurucok át ne tudjanak kelni. Ezt olvasuk Thaly Kálmán munkájában 24 , a szerző pedig Gugkel von Weinbruch székesfehérvári parancsnoknak 1707. április 9-én kelt és a téli eseményekről szóló jelentésére hivatkozik, melyet a budai kamarához küldött. Rabutin a megállapított terv szerint Bicske felől megindult, Csákvár, Lovasberény, Acsa, Vál, Veréb községeken át Székesfehérvár felé közeledett (amelyet ekkor Szekeres István és béri Balogh Adám már alaposan fenyegettek). Február 10-én ért Székesfehérvár alá, amelynek éléstárából kielégítette megéhezett katonáit, majd Csíkvár felé haladt tovább. Itt a kurucok föltartózttaták őt, és Rabutin csak nagy emberáldozat árán volt képes menekülni, mégpedig Polgárdi, Tácz és Füle községekbe. Szekeres csapatai itt is több ízben rajtuk ütöttek, miként Thaly Kálmán mondja Tiell egykorú levele alapján: „a kurucok mindennap rajta csiripelnek és fogják, vágják." Rabutin megérkezése előtt - és távozása után is - elég gyakoriak voltak az apróbb csetepaték Székesfehérvár környékén. Ilyet ismerünk például január 14-ről, amit Somogyi Adám ezredesnek Esterházyhoz írt levelében olvashatunk. Ezt írja a levélben: 25 „Az múlt januáriusnak 14-ik napján, akkorbéli Vigyázó Mátyás uram zászlótartója, Velenczey János, mely compánia Excellenciád parancsolatjábul Tersztyánszky uramnak assignáltatott, Fehérvár alatt bizonyos actioban rabbá esvén más kato-
