Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

IV. A Rákóczi kor eseményei Székesfehérvárott 1703-1711

nákkal együtt, mostan szabadult ki." Ezt bizonyítja ezután Bottyánnak Esterházyhoz március 8-án írt levele,

26 amelyben ezt olvassuk: „Azon is kérem Nagyságodat, hogy az gyalogsággal valamely két jó mozsárt hozzá kívántató bombákkal küldjön által; azonnal Tatát és Fejérvárt lábárul elütni fogom tentálni." Április 21-én pedig Csajági János jelenti

27 Károlyi Sándornak: „Fejérvárt is derekasan blognálták, már ki nem jár onnad az ellenség. Nádasdy is kiment onnad Rabutinnal, megunván az koplalást." Május l-jén ismét csatározás volt Székesfehérvár körül. Szekeres István mintegy másfélszáz emberrel elrejtőzött a Rácváros környékén, és a rác katonaságot tőrbecsalván, alapos pusztítást vitt végbe soraikon. Érdekes, amit ekkor írt Retel Frigyes, helyettes harmincados a budai kamarának. A levél egyes részeit Thaly közli,

28 és meggyőződhetünk belőle, hogy a várőrség állandó rettegésben volt a környező és sokszor támadó kurucoktól, akik miatt a várbeliek az ágyúk lőtávolán túl sohasem mertek menni. A jezsuiták naplója említi, hogy június 30-án a Pfeffershoven tábornok által küldött 300 katona, kikhez néhány budai és pesti menekülő polgár csatlakozott, a rác lovassággal egyesülve, Székesfehérvár felé tartott, és Pákozdnál a Szekeres István parancsnoksága alatt álló kuruc hadat reggel 4 órakor megtámadta. Midőn a kurucok a szomszéd hegyek közé vonultak vissza, az értesített székesfehérvári őrség is kivonult, és a szerencsétlen pákozdi lakosokat a rác katonaság közreműködésével mindenükből, még ruhájuktól is megfosztották, 10 lakót súlyosan megsebesítettek, és 350 darab marhát elhajtottak. Következő nap azután kora reggel Palota megvívására indult az egyesült budai és székesfehérvári sereg. Útközben minden fölégettek, de a várat, amelynek védője Domonkos Ferenc volt, bevenni nem tudták. Majdnem két nap múlva érkezett vissza ez a sereg, melynek útját Szekeres István kurucai többszörösen megzavarták támadásukkal, a vár őrségének 70 darab marhát engedvén át, a bő harácsolás minden többi zsákmányával eltávoztak Székesfehérvárról. Thaly Kálmán közli Bottyán generálisnak 1707. július 3-án Bercsényihez írt levelét, amely szerint „Esztergomi, budai rácz összevervén magát, szekerek közt Fejérvárra ment, mintegy hatszázig való és két compánia német; maga melé vévén fejérvári lovas és gyalog ráczot is, három tarackkal Palota alá ment, az várost tőbül kiégette, de az várót kilencven emberrel Domonkos Ferenc uram megtartotta." (Meg kell említenem, hogy Thaly Kálmán másik munkája, a Bottyán János,

29 nem június 30 /a jezsuita napló szerint június 30./, hanem a július 2. dátumot említi a székesfehérvári esemény napjául, - bizonyára té-