Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

IV. A Rákóczi kor eseményei Székesfehérvárott 1703-1711

fejedelem. Úgy látszik, rövidesen visszatért, mert február 1-én éjjel megtámadta Székesfehérvár Rácvárosát, és a kurucok a védőket, kik a várba idejekorán be nem menekülhetének, kardélre hányták. „Igaz, hogy a vár német és rác katonasága segítségükre sietett a megtámadottaknak, de az utcai harcban mégis sokan elestek a császári katonaságból." Erről a megrohanásról jelenti

19 Bottyán február 2-án Rákóczinak: „Szintén ez éjjel verettem fel Fejérvár városát, az minthogy feles rácot s németet is vagdaltak le az fegyveres nép közül." Károlyinak pedig a következő nap ezt jelenti:

20 „Fejérvár rácz városát az éjjel felverettem, holott is feles németet és ráczot is kinn szorítván, lecsapdostuk, holott is megértvén, hogy Fejérvárban kevés széna s abrakbéli provízió és más élés vagyon, azt is leboquádában hagytam." A jezsuiták naplója szerint 300 kuruc tört be a Rácvárosba, azt feldúlván, a lakosok közül ötöt leöltek, négyet pedig súlyosan megsebesítettek. Érdekes, hogy a fogságba került rácok azután átpártoltak a kurucokhoz. Február 24-én ugyanis ezt írja 21 Bottyán Rákóczinak: „Fehérvár alatt levő portyázásnál egy bizonyos Bosó nevű hires ráczkapitántelfogtuk/ ki is már Fejedelemséged s hazánk szolgalatjára megesküdött, egynéhányad magával mellettem vagyon s naponkint szaporodnak." A labanc Székesfehévárt és a császári hadsereg mozdulatait egyébiránt ebben az évben is figyelemmel kísérték a kurucok. Július 16-án például ezt az értesítést

22 küldi Kéméndről Jánoki, Károlyi Sándornak: „Pápáról és Fejérvárról is kivitetett a német, s Budáról is a tanultabb népét contrallálja a Csallóközre... Ehhez képest jó volna Helepront ezerét Fogthünél általköltöztetni s occupálhatnák Fejérvárt, avagy megláthatnák, miben vagyon?" Bottyán a vár körülzárását még inkább megszigorította, maga pedig rövidesen Fejér-, Tolna- és Baranya megyéken keresztül a Dráva felé indult. Április 12-ig a várból nem is tudott kijönni a császári katonaság. Ekkor azonban a jezsuiták naplója szerint a várparancsnok 300 katonát, részint lovast, részint pedig gyalogost maga mellé véve, négy ágyúval Moha felé indult, ahol 40 kurucot leölt, és 83 fogollyal délután 5 órakor tért vissza a vár falai közé. Keserves szavakkal írja le a napló azt a házkutatást, melyet a császári hadsereg tábornoka rendelt el pár nap után a jezsuitáknál. A német lakosság alaptalan besúgása miatt ugyanis három tiszt és egy élelmezési hivatalnok jelent meg a rendházban, mert avval gyanúsították a jezsuitákat, hogy a nép gabonáját elrejtették, és ezért nem jut a katonaságnak élelem. A házfőnök kijelentette, hogy az egész dolog rosszindulatú ráfogás, idegen gabona nincsen náluk, és az övék is oly csekély, összesen 12