Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

IV. A Rákóczi kor eseményei Székesfehérvárott 1703-1711

mérce, hogy maguk is éheznek. Azonban a tiltakozás mit sem használt; szigorúan hozzáfogtak a házkutatáshoz, ámde eredménytelenül. Helleng, a kiküldött tiszt a csalódást avval bosszulta meg, hogy három muskétást küldött a jezsuiták majorjába, s tehenüket is elvitette. A szorító gyűrű, amely 1706-ban Székesfehérvár és Buda között féken tartotta a német katonaságot, most még erősebb lett. Épp ezért Rákóczi esztergomi táborából ezt a rendeletet

23 küldöttek augusztus 18-án Barkóczi Ferenchez: „Minthogy az budai, pesti, székesfehérvári ellenségnek nagyobb mértékben való megszoréttatására, és az környékekben levő helységekből azon ellenséghez bejárni szokott lakosok által való kémségi elhárításának okáért, szükségesnek látjuk azon környékbeli helységeket minden ez idei takarmányokkal s marhájokkal egyben elszállíttatni, úgy, hogy az ellenség körülbelül négy mérföldnyire is semminemű lakos embereket és takarmánt ne találhasson: Kegyelmed annakokáért a Dunán innen Budához és Pesthez közelebb való helységeknek a feljebb megírt mód szerint távolabb és bátorságosabb való helyekre elszállításokra oly parancsolattal küldje el Nemzetes Vitézlő Ordódy György brigadérosunkat, hogy ezen deciaráit dispositionkat minél hamarabb effectusba vegye." Szeptember 17-én reggel 6 órakor Pálffy generális körülbelül 140 katonával és négy kis ágyúval a szőlők felé indult portyázásra, és a csalai mocsarak irányában a kurucokat megtámadta. Az eredmény 80 fogoly volt, továbbá zsákmány gyanánt 3 zászló, 14 ló, 245 juh és 20 disznó. A császári sereg állítólag csupán egy halottat és két sebesültet veszített. Ezen évben az éhség már igen nagy volt a körülzárt városban, melynek lakói a következő évek alatt még többet szenvedtek. Az éhség jellemzésére csak annyit említek, hogy a városparancsnok szeptember 24én 47 kocsi kölest, zabot és búzát hozott álutakon a városba, sőt Pálffy tábornok, midőn október 6-án Esztergomból jövet Pátkát kifosztotta, annak összes gabonáját is a nagyon éhező székesfehérvári őrségnek küldötte. Az éhség növekedéséhez az is hozzájárult, hogy a körülzárás dacára sikerült új katonaságot vinni a városba, szeptember 14-én például 70 gyalogos és 32 lovas érkeztett Székesfehérvárba. A kurucok a vár körül táborozván, természetes, hogy apróbb csetepaték gyakoriak voltak a két ellenfél között. Ilyet említ például a jezsuiták naplója november 9-én, midőn a városból vadászni ment társaságot a kurucok a szőlőhegyen elfogták. Közöttük volt Ffaidi Mihály hadnagy, Budovics hadnagy, Fendlik és Tevelik zászlótartók, Vörös Pál és egy tisztiszolga. Ezeket a kurucok másnap szabadon bocsátották, de a társa-