Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

XI. A 18. század költői Székesfehérvárott

Magyar könyveit az iskolai könyvtárnak hagyta, amelynek alapját 100 forint tőkével vetette meg, a város kórházának 300 forintot, iskoláinak pedig 100 forintot hagyományozott, hogy ennek kamataiból a szegény tanulók részére könyveket vásároljanak. Az összes vagyon örökösévé a dunaföldvári plébániát tette meg, és ez tartozott olyan hagyományokat kifizetni, amelyek Egyed Antal humánus és hazafias lelkületét hirdetik. Az Akadémia, a Nemzeti Színház, a pécsi egyházmegyei aggpapok intézete, a pécsi gyermekszeminárium egyenkint 1000-1000 forinttal szerepeltek a végrendeletben. A jobb sorsra érdemes embernek haló pora összevegyült Dunaföldvár rögeivel, korhadt sírkövére a mindent bevonó idő borította leplét, de a név, melyet ez a sírkő visel, méltó arra, hogy a feledéstől megőrizzük, és méltó Székesfehérvár kegyeletére, hiszen Egyed Antal a mi szülöttünk volt.