Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

XI. A 18. század költői Székesfehérvárott

Tréfa s mulatság közt (mint mén!) telt gyermekidőm el, Lapdást és katonást játszani kedvem eredt. Kedveltem vizet is, mert ezzel telve Fehérvár, És hason és háton voltam úszásban ügyes. Ép testtel bírtam, soha nem nyomaszta betegség, Bajt kényes nevelés nem sokasíta reám. A tanulást elkezdettem. Sem ritka deák nem Voltam, sem közepén túlra nem estem alá. A gymnásiumon mentem honföldemen által, Bölcsészettanulót Pécs véve karjai közé. Pályafutásomat itt végezvén illedelemmel, A kispapnevelő házba bevéve levek. Káplán voltam négy helyen és plébános is annyin, Szentszéknél darabig, mint jegyzője ülék. Espereseknek majd tisztes rendébe Írattam, S jó fejedelmünktől nyertem apáti cimet. Tudós társulat is tagjának néze ki engem. Táblabíróvá tett Tolna s boranyja megye. A dolgot szeretem, kötelességemnek örültem, S tisztem végbe vivém, mennyire bírta erőm. Volt üres órám is. Kártyázást nem gyakoroltam, Könyv mulatott és a kéjteli szittya koboz. Nyelveket ifjantan tanulék, francz, német, olasz sok Téli napot, nyárt, őszt elvona s gyenge tavaszt. Sok papirost beirék, költészet vonza azonban, És zengő lanton folyton enyelge kezem. Apró munkáim fölösek; csak szóba Tibullust Itt veszem én, a kit nemzeti nyelvre tevék. Naso keserveit is méltó felhoznom ezúttal, S Pontosból miket ő küldte baráti után. E három művön valamint izzadva esém át, Úgy soha nem muló hír viszi érte nevem Itt szüleményeimet honom oltárára teszem le, Melyeket én tisztelt kedveseimnek adék. Általváltozatok gyalulásán fáradozom most, Jó akaróm! felről kérj nekem ehhez erőt! Egyed Antal Székesfehérvárott született 1779. június 13-án. Atyja jómódú tobak volt, aki nagyszámú családját gondos nevelésben részesítette. Antal nevű fiának születését a belvárosi plébánia anyakönyvében 1779.