Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

XI. A 18. század költői Székesfehérvárott

Kreskay nem kevesebb költészettel, a nagyrabecsülő ragaszkodás lángoló érzésével írta meg válaszát, amely annyiból is érdekes, hogy a negyvennyolc soros költeménynek mindegyik sora ugyanazon szóval végződik, mint Virág Benedek episztolája. Az Arcadiában megvan Virág Benedeknek egyik legszebb, eddig nem ismert episztolája is, amelyben a válás fájdalmát írja le Kreskay távozása miatt. Ez a költői levél akkor kelt, midőn Kreskay a mecsekhegyi pálos kolostorból Pestre költözött könyvtárnoknak, Virág pedig Pécsett tanulmányait folytatta. Kreskay a mondottak szerint nagy hatással volt Virág Benedekre és Ányos Pálra, s különösen a magyar Horác költői nagyságának kifejlődésekor örömmel látta teljesülni azt a sok szép reményt, amelyet Virághoz, annak tehetségéhez fűzött. Megjósolta, hogy a hazai nyelv becses díja, a pálos rend dísze lesz, és ez a jóslata beteljesült. Vajon micsoda érzés hatotta át lelkét, midőn Virág poétái munkáit oly lelkesedéssel fogadta az egész ország, vagy midőn látta azt a nagy hatást, melyet a Századok gyakorolt az ébredező magyar szellemre? Sajátságos, hogy a magyar nemzet teljesen megfeledkezett Kreskayról, és emlékét a sorscsapások miatt szétzüllött élet romjaiból nem emelte az utókor arra a helyre, mely a fejlődő irodalom ezen érdemes, előkelő munkását joggal megilleti. De hálátlan iránta szülővárosa is, hiszen rokonságának szűk körén kívül alig tudja valaki, hogy létezett. Virág Benedek és Ányos Pál, Kreskaynak költő- és szerzetestársai sem részesültek egyenlő mértékben az utókor hálás kegyelméből. Virággal szemben még bőkezű volt a társadalom, hiszen arcképét 1818-ban közölte a Tudományos Gyűjtemény, mégpedig Passini eredetije után, 1834-ben pedig az első hazai szobrász, Ferenczy István véste karrarai márványba alakját, és az Akadémia tulajdonát képező szobrot 1835. szeptember 25-én leplezte le Guzmics Izidor. A szobron a magyar géniusz szeretettel öleli magához Virágot, akinek költői és írói munkásságát babérággal övezett lant és irattekercsek hirdetik. A szobor oldalsó falán ez olvasható: Virágnak tisztelői. Született 1752. meghalt 1830. Megjelölték budai lakóházát is, nevére ösztöndíjat alapítottak, és a kamatokból a budai iskolák tanulói nyernek évente buzdító jutalmat a magyar nyelvben való előmenetelükért, Somogy megye pedig az 1880-ban tartott Virág-ünnepély hatása alatt minden népiskolájának megküldötte a költő arcképét. Ezekkel szemben Ányosnak még az arcképét sem ismerjük. Csaplár Benedek ideálos terve is hajótörést szenvedett, és ha nyugvóhelyére em-