Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

XI. A 18. század költői Székesfehérvárott

A szerető, később egy egész életen át őszinte és bizalmas barátságtól áthatott jó viszony kezdetét az a levél világítja meg legjobban, amelyet Kreskay 1780-ban írt Virágnak, válaszul ennek Pécsről kelt episztolájára. A levél Hattyuffy Dezső gyűjteményében eredeti kézírással írt, régi nyolcadrét papíron megvan, és teljes szövege a következő: TISZT. VIRÁG BENEDEK SZERZETES ATYÁMFIÁHOZ PESTRŐL. 1780. Aba Péter király szomorú várából, A mecseki bércnek kősziklás aljából, Öt tornyokkal kies templom piacából Irád leveledet szíves tárházából. Kérlek, ne tudakozd, mily szívesen vettem, Azért, hogy későbben reá felelhettem, Mellemhez szorítván, akképpen illettem, Mint kinek személyét ezzel képzelhettem. Kedves lakhelyem volt, míg sorsom engedte, Mind vidék, mind város magát kedveltette, Múzsám ott Múzsádat hogy megismerhette, Ez amazt becsülte s ez azt megszerette. Míg e kies vidék szívemet bírhatta, Cores kalászait csak kétszer aratta, Bachus bőven mustját annyiszor folyatta, Ki is bor anyjának e megyét hivatta. Fátum irigysége épen nem büntetett Azzal, hogy lakhelyet velem cseréltetett. Kit ott gazdálkodó gonddal emésztetett, A pesti könyvtárban gondviselővé tett. Te bölcs Minervának enyelegsz keblében, S tudományt szerető múzsák kegyelmében. Kívánom, úgy lehess mindegyik kedvében, Mint szoptatójának gyermek az ölében. Virágozz, mint virág, Szent Pál szerzetébe, Kinek felesküdtél józan törvényébe.