Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

XI. A 18. század költői Székesfehérvárott

Mint öltöztél e rend fejér köntösébe, Légy őszinte szívvel ruhád hószínébe. Két Minerva szoptat tiszta emlőjéből, Themis beszéllení tanít törvényéből. Ápolgatják őket Helicon völgyéből, S oltják szomját Múzsák Kantalis vizéből. Ok, akik felélesztik az éneklésnek Szent tüzét szívedben, és a versszerzésnek O! kik az égbeli örök rendelésnek Angyali, lássanak lenni szerencsésnek! Alcides erkölcsét gyulasszák fel benned, Ha kérdez a kétség, mit józanabb tenned? Ez úton, vagy ama görcsösebben menned, Melyből lehet nagyobb s jobb jutalmat venned? El ne tántorítson elme furcsasága, Sem a hízelkedők mézes csalfasága, Enyelgő Gráciák vidám nyájassága, Vagy jót is ijesztő fátum durvasága. Biztat a reménység sok jóval felőled, A hazanyelv - becses díját várja tőled. A szent szerzetes rend ígéri belőled, Hogy valaha díszét emelhesse öled. Már is van jutalma tett választásodnak, Hogy szedhesd gyümölcsét okoskodásodnak. Jól van! Jó az ösvény! Menj hivatalodnak Útján, érd jó végét szent és bölcs célodnak! Kár, hogy Virág levele elveszett Kreskay hagyatékából, legalább még jobban kitűnt volna becsülő szeretetüknek, ragaszkodó barátságuknak első megnyilatkozása. Viszonyukat egyébiránt az Arcadia latin nyelvű verseiből is tanulmányozhatjuk, mert a tizennegyedik, a tizenötödik és a tizenhetedik jelzi Virág és Kreskay kölcsönös vonzódását. Virág latin költői levelében kérdezi Kreskaytól, hogy miért semmisítette meg verseinek egy részét, holott azok igen becsesek valának.