Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

XI. A 18. század költői Székesfehérvárott

ízben követe volt a pozsonyi országgyűlésen. Ennek az apának Kovács Mária Annával való házasságából született gyermekei valának a föntebb említett Ferenc és Gáspár, továbbá János és József. Utóbbi a Martinovicsféle összeesküvés tagja gyanánt külföldre menekült, és Imre, akinek a működését szándékozom ismertetni. A Kreskay család mindenkor előkelő szerepet játszott Fejér vármegye és Székesfehérvár történetében, de játszik ma is, mert egyik leszármazója, dr. Hattyuffy Dezső, akinek édesanyja a föntebb említett Kreskay Gábornak unokája. Kreskay Tamás Imre 1742. november 5-én született Székesfehérvárott, mégpedig a család ősi kúriájában, amely jelenleg a Bank utca 4. sz. alatt fekszik. Születési adatait a belvárosi plébánia anyakönyvében találjuk, amelynek bejegyzése szerint a gyermek Tamás és Imre nevet kapott a keresztségben; az egyházi szertartást Preitlohner István, jezsuita végezte november 5-én, a két keresztszülő pedig Khorherr Ferenc városbíró és a törökvilág után Székesfehérvárra vándorolt és itt nagy szerepet játszott Hiemer családnak leszármazója, Hiemer Franciska volt. Tanulmányait végezvén, családi följegyzések szerint 1764 körül a pálosok közé lépett, és ekkor vette fel véglegesen az Imre szerzetesi nevet. Fogadalmának idejét pontosan meg tudtam állapítani, a pálosoknak az egyetemi könyvtárban őrzött kéziratgyűjteményéből. Az Acta Paulinorum között Bedekovich Józsefpálos által 1721-ben kezdett és évről-évre folytatott jegyzék, amely 1665-től 1769-ig a beöltözött, 1721-től 1769-ig ellenben a meghalt rendtagok névsorát őrizte meg az utókornak, 1765. október 23án említi Emericus Kreskay hungarust, aki tizenkét társával ekkor tette le szerzetesi fogadalmát. A pálos rend korán fölismerte kiváló tehetségeit, és szerzetestársával, Molnár Elekkel utazni küldte őt. Bejárta Olasz- és Németországnak nagy részét. Rómában négy évig tartózkodott, honnan az olaszországi művészet tanulmányozása végett hosszabb kirándulásokat tett egyéb városokba. Magyarországi életének első állomása Baranya megyében, a Mecsekhegyi kolostor volt, ahol Virág Benedekkel kötött tartós és benső barátságot, majd Pesten rendi könyvtárnok, 1780-ban pedig a szatmári pálos gimnázium igazgatója lett. Itt érte a pálos rend feloszlatása, és egyúttal megkezdődött, mint világi papnak, sok nélkülözéssel telt, de hazafias érzülettől áthatott pályafutása. Szatmárról Ugocsa megyébe, Sasvárra költözött, majd 1788-ban Fejér megye területén is megfordult, részint mint pap, részint mint nevelő, de vándorútja tovább vitte őt, és Bodajk, Ihászi, Ötvös után 1811 körül Pápa városában végezte életét. Irodalommal és költészettel behatóan foglalkozott, és egyike volt a tizennyolcadik század legtermékenyebb szellemeinek. 1791. Augusztus