Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

XI. A 18. század költői Székesfehérvárott

8-án már így jellemezte őt Bacsányi, mint a Kassai Magyar Társaság'tagját: „jó deák és magyar poéta, és szép tudományú, jeles ember." Két évvel előbb pedig Szabó a legelső írók közé számítja őt egyik költői levelében: „Nézd Orczyt, s a két Telekit (több ilyeket, Isten!) Nézd ott Barcsaival Báróczit, Péczelit, - itten A nagy eszű Molnárt, Cziriéket, Kreskayt..." Kezdetben, korának szokása szerint ő is latinul írta költeményeit, amelyek közül csak egy-kettő jelent meg nyomtatásban, de saját följegyzései szerint nagy számú művet alkotott. írt huszonhét elégiát, tíz eklogát, száztizenkilenc epigrammát, huszonhét ódát és egy prózai vallásos művet, Vox turturis címmel. Fordításai is igen számosak, azonban sokkal becsesebbek - mert irodalomtörténeti jelentőséggel bírnak - magyar költeményei, amelyek sorában ötven epigramma, huszonnégy költői levél, tizenhét szerelmi költemény, harmincegy vegyes tartalmú, huszonkét alkalmi vers, négy idill, két ekloga, tizenkét egyházi ének és két csatadal található. 1790-ben tagja volt annak a hat tagú bizottságnak, amely Bessenyeivel egy magyar tudóstársaság alapításán fáradozott - az akkori viszonyok között természetesen eredménytelenül -, de ez a tény is bizonyítja lángoló hazafiságát, a magyar nyelv fejlesztésére irányított törekvését. Költői munkálkodásából csupán a rokoni kezek őriztek meg egyetmást kéziratban, pedig nagyon kívánatos volna, ha a még megmenthetők, egy kötetben összegyűjtve napvilágot lámának, mert - miként egy ismertetője írja - minden szava, minden sora a hazafias kebel lángoló hazaszeretetét tükrözi. Itt honfitársai hibáit dorgálja, keményen megtámadja a nemzet elleni törekvéseket, amott a nemzeti érzület bajnokait magasztalja, sírjaikból ébreszti föl az elmúlt kor nagy szellemeit, s vonzó és követendő példa gyanánt állítja korának ifjúsága elé. Hattyuffy Dezsőre családi örökség gyanánt szállott három kéziratos könyv, Kreskay Imrének költői alkotása. A három kötet közül kettő latin, egy pedig magyar költeményeket foglal magában; - az időrendnek megfelelőleg, először a latin nyelvű kéziratokról szólok. A bőrbe kötött, nagy negyedrét alakú két könyv első lapján ez a cím olvasható: Arcadia poeticis exercitationibus illustrata per P. Emericum Kreskay ord. mon. Sti. PauliPmi Etae. A kézirat négy könyvre oszlik.