Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

XI. A 18. század költői Székesfehérvárott

vers nyitja meg, melyben az elhunyt tanárt lelkes hangon dicsőíti a tanítvány. Beteg lévén, mégis mutattad az utat Helikon hegyére s Aganippe kutat. Nem győzi eléggé magasztalni Mentorát, aki Felíratott már nemlévők számába, Megsorvadott teste nyugszik már sírjába. Könyörög végül az elhunytnak árnyékához: Vezess, taníts, oktass Helikon útjára, Vagy utasíts engem egy jó prófétához, Ki vezessen s vigyen Múzsák szállásához! Addig is elmegyek gyászos temetődre, Sóhajtozván, ím ezt vésem sírkövedre: Itt nyugszik Ányos Pál, a Múzsák barátja, A magyar hazának egy nagy Poétája! Amilyen igénytelenek ezek a sorok, oly nagy mértékben jellemzik azt a hatást, amelyet a fájdalmas szavú költő gyakorolt székesfehérvári tanítványaira. 3. KRESKAY IMRE Kreskay Imre régi nemesi család ivadéka volt, akinek ősei a tizennyolcadik század elején jöttek Turóc megyéből a Dunántúlra, s Veszprém és Fejér vármegyék területén vettek lakást. A családi címer, Nagy Iván leírása szerint: a pajzs kék udvarában hármas zöld halom felett repülő, vörös csőrű és lábú fehér galamb, mely csőrében zöld olajfaágat tart. A pajzs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett fekete sasszárny között páncélos kar könyököl, és aranymarkolatú, kivont kardja hegyén zöld koszorút tart. A címerpajzs foszladéka két oldalon ezüst és kék. A Kreskayak előneve nagyrákói. Közülük 1738-ban, úgyszintén 1751-ben Kreskay János esküdtet, 1781-ben Kreskay Ferenc főügyészt és 1781-től 1802-ig Kreskay Gáspárt mint esküdtet, aktuáriust, szolgabírót és számvevőt találjuk Fejér vármegye tisztviselőinek névsorában. Kreskay János, akit első helyen említettünk, később Székesfehérvár főbírája, majd két