Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

X. A 18. századi épületek, templomok és a város művészeti emlékei

keket mutató stukkólánc fonja körül, az ablakmélyedések helyén pedig ezen díszítések folytatása gyanánt igen szép kidolgozású stukkócsillag és stukkóplaketta látható. Az összhatás, melyet a restaurált ebédlő művészi szempontból ébreszt a szemlélőben, impozáns, mert a fehér stukkó szépségei a világosbarna és kékeszöld alapfalon méginkább elődomborodnak. Megemlítem a stukkómunkák tartósságául azt is, hogy a majdnem százhúsz éven keresztül meszelt falon az öt centiméternyi mészréteg eltávolítása után a központi mező sugarai csakúgy tündököltek aranyozásukkal, mint akkor, midőn a jezsuiták művészi keze megcsinálta azokat. A lépcsőház stukkója gyönyörű alkotás. A lépcsőnek első fordulóját ferde és hossznégyszögben kidolgozott stukkódísz ékesíti, ott van a jezsuiták címere is, míg a tetőfalon már jóval vastagabb, csigaszerűen húzódó, részben vonalas ornamentikát látunk, mely az oldalfalak díszével harmonizál, és attól vékonyabb szalag választja el. A készítő művészt az az idea vezette, hogy a lépcsőfeljárás tulajdonképp ház, ezért alkalmazott azután a falakon virágfüzért és vasrács-utánzást, az ablak fölött pedig a teljes kidolgozású függöny, annak minden szép és finoman omló redőzetével, úgyszintén a második fordulónak szép kivitelű baldachinjai és virágvázái ezt a gondolatot méginkább érzékítik. A másik, udvari lépcső már nem ilyen pazar díszítésű, az oldalfalakon kevés a stukkó, a tetőzeten azonban a stilizált virágdíszítés megkapó hatású. A mondottakból meggyőződhetünk, hogy a tizennyolcadik század nagy értékű művészetet hagyott örökségül Székesfehérvárnak a ciszterciták rendházában. Kisebb szabású stukkót látunk azonkívül ugyanebből az időből a szemináriumi ebédlő és könyvtár falán, ahol a stukkó virágutánzást, vonalas ornamentikát mutat, amelyet helyenként igen szép kidolgozású stukkólemezek tarkítanak.