Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
XI. A 18. század költői Székesfehérvárott
XL A 18. SZÁZAD KÖLTŐI SZÉKESFEHÉRVÁROTT A jozefinizmus erőszakoskodása, a tizennyolcadik század utolsó évtizedeinek germanizáló szelleme ébreszté föl tespedő álmából a magyar nemzetet, s jelölt új irányt, új fejlődési utat szándékosan elnyomott irodalmunknak. Az actio parit reactionem örök elve ekkor is megvalósult, és a hatalmas ellentállás, a nemzeti szellemnek, a magyar fajnak öntudatra ébredt ereje nemcsak vétót mondott a nemzeti létünket fenyegető összbirodalmi törekvéseknek, hanem a tizennyolcadik század magyar irodalmának fejlődését és kialakulását az úttörők hazafias érzülettől áthatott működése által biztos alapokra fekteté. Nem puszta véletlenség az, hogy a fejlődő magyar irodalom úttörői között oly igen sok volt a szerzetes, hiszen a kolostorok falai között vallásos és hazafias szellem honolt, és Isten szolgálatán elsősorban is az elnyomott magyar szellem védői, fejlesztői valának izzó fajszeretetükkel, gazdag tudásukkal, lángelméjüknek ragyogó fényességével azok a férfiak, akik örök időkre dicsőségei lesznek a magyar irodalomnak. Székesfehérvárnak is volt három ilyen szerzetes költője, kiknek irodalmi munkássága a tizennyolcadik század végén kezdődött, és átnyúlott a tizenkilencedik századra. Két költőt csak az életpályája fűzött hozzánk, de a harmadik már a mi falaink között született - talán épp ez az ok, hogy alig tud valamit róla Székesfehérvár. És mind a három szerzetes költőnk a pálos rend tagja volt; Virág Benedek, Ányos Pál, Kreskay Imre kortársak, jó barátok valának, kiket a fejlődő magyar irodalom géniusza buzdított. Virágot és Ányost minden magyar ismeri a magyar Pantheonból, ámde Kreskay iránt hálátlanok vagyunk, pedig nemcsak azért, mert az úttörők hűséges munkatársa volt, hanem saját műveinek önálló becse által is rászolgált arra, hogy nevét nagyjaink között emlegessük. A következő tárgyalásban Virág Benedek és Ányos Pál székesfehérvári életét, költészetüknek székesfehérvári vonatkozásait műveik alapján ismertetem, az elfeledett Kreskay Imréről pedig kéziratos könyve alapján szólok. És a három pálos költő mellé állítom Egyed Antak, akinek munkássága szerényebb körben érvényesült ugyan, de székesfehérvári ember