Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

X. A 18. századi épületek, templomok és a város művészeti emlékei

tényleg olyan, mint a márvány, amelynek keménységét és erezeteit híven utánozza, emellett semmiféle időváltozás sincs rá befolyással. A régi rómaiak nemcsak ismerték a stukkót, hanem igen ügyesek is valának a készítésben, és Vitrovius opus coronarium néven említi munkáiban. Később feledésbe ment az egész eljárás, és csak 1300 körül fedezte föl Margaritore nevű építész. Legnagyobb fokra Menni, Udinéből származó építész fejleszté Raphael idejében, amit remek kivitelükkel a Vatikánnak úgynevezett Raphael ereklyéi bizonyítanak. Németországban a tizenhetedik század vége felé lett ismeretes, ahonnan azután az egész világot bejárta hódító útjában. Ezen kis művészettörténeti kitérés után lássuk most már a székesfehérvári stukkókat. A régebb idő óta ismeretes három stukkó közül az egyiken a jámborság arany koronája van, melyet az ártatlan lélek fehér lilioma övez, köröskörül és az oldalfalakon pedig virágdíszítés húzódik. A másik stukkó a földszint egyik szobáját díszíti, mely a jezsuitáknak 1746-ban engedélyezett gyógyszertár helyisége volt, és sugaras irányú arabeszkek, igen szép kivitelű virágok alkotják az ornamentikát. A harmadik stukkó az emelet könyvtárhelyiségében a legegyszerűbb, a jezsuiták szokásos címerét mutatja. Pár év előtt restauráltatta Vajda Ödön, zirci apát az ebédlő és a lépcsőház stukkóit. Az ebédlőnek 15 méter hosszú, 7Vz méter széles tetőfalán a jezsuiták címere, IHS foglalja el a középhelyet, alatta a keresztfának három szege, míg az említett három betű jelentését igen szépen utánzott felhőkön áttörő fénysugarak viszik kiszögellésükkel a világ négy tája felé. A sugarak végre elmosódnak, és az egész képet vonalas, részben koszorús díszítés veszi körül, ezáltal alkotván a falnak különálló ornamentikáját, melyhez azután művészi harmóniájával a többi csatlakozik. Az említett központi mezőt virágfüzérek finom árnyalású és matematikus pontossággal egymásbaillő, vonalszerű, részben csillag- és lemezalakúan öszszekapcsolódó arabeszkek fonják át, melyek a tetőzet négy sarkán merész szárnyalással benyúló díszítményekben folytatódnak. A négy sarok által határolt terület középpontján szintén hatalmas arányú arabeszkek teszik vonzóbbá a képet, díszesebbé az üresen álló falat, míg a rövidebb oldalon, tehát az ebédlő szélességében, a középpont felé nyomuló díszítés különféle virágokkal bőven megrakott virágtartóvá fejlődik. Azt a helyet, hol a szobatető oldalfalakba megy át, többszörös vonalakkal kiképzett, magas stukkópárkány alkotja, melyen alul az ablakok oldalfalait majdnem két méter hosszúságú, vonalas, csillag- és sugáralakú arabesz-