Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

X. A 18. századi épületek, templomok és a város művészeti emlékei

közül, díszítés gyanánt: a rokka, a guzsaly és a víztartó edény, a távolból pedig vizet hordó asszony siet a ház felé. Ez a freskó igen nevezetes, mert a szülőházat jellemző rokka és guzsaly kapcsán kitaláljuk a festő nevét is: Invenit et pinxit A. Maulbertsch - tervezte és festette Maulbertsch Antal. A szimbolikus jelleg, melyet a kép felölel, az összes szabad tér befestése, hova díszítés gyanánt szentek alakjai kerültek, az egyes alakoknak a rokokó korra emlékeztető öltözete is azt bizonyítják, hogy Maulbertschet jellemző szimbolikus festmények állanak előttünk ezeken a freskókon. Ezt bizonyítja az a jelenség is, hogy a magyarországi szentek szintén ott vannak a templom falán, hiszen Maulbertsch magyar motívumokkal szokott dolgozni, ámbár a korhűséget, az események időrendjét nemigen vette szigorúan. A második freskó a templomhajóban a szentély folytatása gyanánt Szűz Mária halálát ábrázolja. A sír, hova eltemették, üres; a boldogságos Szűz felhők között, angyalok körében száll az ég felé, a megnyílt sírüreg előtt pedig emberek nézik a csodás jelenséget. Evvel a freskóval a kereszténységnek az egész világra való elterjedését és a pápaság hatalmát kapcsolta össze Maulbertsch, bár a korhüség nincs meg, az átugrás pedig igen nagy a történeti eseményekben. A világ minden részéről összejött emberek, kiket a különböző típusokkal fejez ki a festő, a kereszténység diadalát hirdetik, a teljes ornátusban ábrázolt pápa viszont az egyház lelki és világi uralmáról beszél. Jól tudjuk, hogy Mária mennybemenetelekor még nem létezett ez a viszony, amely csak későbbi századok fejlődése útján alakult ki, ámde Maulbertsch a jövőt fűzte a jelenhez. És az esztétikai összefüggést meg is találhatjuk a freskón, hiszen a mennybemenetel csak nyilvánulása volt annak az isteni erőnek, amely később a hatalmat megteremte. Az oltárképek közül az egyik, magyarországi Szent Erzsébetet ábrázolja. Túri Gyula festménye a restaurálás idejéből, a többi pedig régebbi korból való. A képek Szent József halálát, Stock Simon karmelitát, kinek angyal nyújtja a skapulárét, és Szent Annát érzékítik minden művészi sajátosság nélkül. A templomhoz a bejárat mellett két kis kápolna kapcsolódik. A jobboldali megmaradt eredeti díszítéssel, amint a karmeliták idejében volt. Egyszerű lineáris, részben virágos díszítés adja az ornamentikát, amelynek az a nevezetessége, hogy az egyik fal ablakot ábrázol, és amögött karmelita barát áll. A másik kápolna sokkal díszesebb; stukkók, kőberakások ékesítik, de a legszebb az oltár zsámolya, amely a karmeliták korából való köralakú parkett.