Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

IX. Társadalmi és közéleti jelenségek Székesfehérvárott a 18. század második felében

Miklósi, azonban Benyák jószívűségből és utolsó kísérlet gyanánt degra­dációt, vagyis alsóbb osztályba helyezést hozott javaslatba. Sok tekintetben érdekes Benyák jelentése, amelyet ezen ügyben in­tézett Vay István főigazgatóhoz. Az eredeti latin nyelvű kézirat megvan a gimnázium levéltárában, és magyar fordítása így hangzik: Tekintetes és Nagyságos Királyi Főigazgató Úr! Különösen Tisztelt Főnökünk! Van az itteni gimnáziumban egy ifjú, Spolarics Miklós harmadik gram­matikai tanuló, akinek kicsapongása és korát fölülmúló gonoszsága az egész városban eléggé ismeretes. Az itteni polgárok fiai közül nem egyet annyira megrontott, hogy nemcsak el kellett őt tiltanom a többiek társa­ságától, hanem a derék szülők is távol tartották lakásuktól. A meg­javításnak már minden eszközét felhasználtuk, atyját is többszörösen ér­tesítettük fiának gonoszságáról, azonban a javulást már egy év óta hiába várjuk. Legutóbb e hó 9-én újabb lopás bűntényéről vádolták, amit gon­dosan kitervezett hazugságaival és alattomoskodásával másra igyekezett hárítani. Minthogy azonban kézzelfogható bizonyítékok igazolták a vá­dat, a tanári széket egybehívtam, és az ifjú gonoszsága miatt, ámbár a tanár urak azt kívánták, hogy az iskolából végleg kizárassék, én mégis azon véleményben vagyok, hogy a nevelési szabályzat 216-ik pontjának 460. és 461. lapja szerint egy ideig az alsóbb osztályba helyezés rendsze­res büntetését szenvedje el, és ha ez nem lesz elegendő, az iskolát el­hagyni kényszerüljön. A szülőket is értesítvén, kérem, hogy véleményt mondani méltóztassék. Az ifjú nagymértékben hazug, részeges; csavar­gásra, rágalmazásra, verekedésre hajló, pénzre játszik korcsmákban és gyanús helyeken; lopás, trágár beszéd és ivás igen gyakori nála, egyéb­ként kiváló tehetségű, és atyja épp ez okból szeretettől eltelve, védeni szokta rossz hajlamait és kicsapongásait, ez pedig - úgy látszik - inkább táplálja a baj gyökerét, mintsem megjavítaná a romlott ifjút. Mindezeket szíves intézkedés végett kötelességszerűleg alázatosan előterjesztem, és vagyok Székesfehérvár, január 11-én 1789 dr. Benyák Bernát piarista helyi igazgató." Megvan az írások között a főigazgatónak latin nyelvű válasza is, mely a bűntett nagyságához és a tanuló erőbeli fejlettségéhez mért meg­vesszőztetésre ítéli a vádlottat, mégpedig az egész ifjúság jelenlétében.

Next

/
Thumbnails
Contents