Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

IX. Társadalmi és közéleti jelenségek Székesfehérvárott a 18. század második felében

május 30-án ezt rendeli: „Ezután senki ne merészeljen zsidóknak éccakára szállást adni, a ki pedig ezen rendeletet által hágja, 12 forintban irremessibiliter megbüntetődik."

41 Ezt az intézkedést 1763. május 20-án a vidékiekre, főleg a beözönlő koldusokra is kiterjesztették, amennyiben ilyen egyéneket senkinek sem volt szabad, mégpedig 12 forint büntetés terhe mellett, befogadni. Ezen rendelkezés a személy- és vagyonbiztonság érdekeit szolgálta; a következő évben még avval toldották meg a határozatot, hogy „az bakterek mindenféle jövevén embereket megvizsgáljanak és Passusukkal Bíró Uramhoz invitálják."

42 A cigányokat is épp ez okból üldözte a hatóság, és 1771. augusztus 19-én kimondotta, hogy „senki azok közöl vásári alkalmatossággal bé ne bocsáttassék, hacsak elegendőképpen nem civilizáltattak és Uraságoktól, hogy valóságos parasztok legyenek, emanált passuális levelekkel magukat nem legitimálhatnák." Bajosan hisszük, hogy ilyen cigány akadt volna, de úgy gondoljuk, nem is lesz soha, hiszen ezt a népet rendhez, civilizációhoz szoktatni lehetetlenség.

43 A zsidókra vonatkozólag igen jellemző még az a tanácsi végzés is, amely 1767. február 20-án megengedi „a lovasberényi zsidónak, hogy vásárok alkalmával Magos Szabó József né házában főzhessen."

44 A mai világ ajakán akaratlanul is mosoly kel, ha a régi idők egészségügyi intézményeiről egy-két följegyzést talál a megfakult írások között. Székesfehérvár levéltárában is van ilyen adat, amely szerint 1767. január 2-án Boldizsár Katalin bába az orvos és egy másik bába előtt tette le a képesítő vizsgát, mégpedig két tanácsbeli ember jelenlétében.

45 Eddig közölt tárgyalásunkban nem egyszer szóltunk már azon büntetésekről, melyekkel a város a különböző kihágásokat sújtotta. A régi idők egyik jellemző sajátsága gyanánt megemlítjük azt a büntetési módot is, amelyről 1762. április 2-án ezt olvashatjuk a jegyzőkönyvben: „Mivel Herczegh Imre felesége ismét zöldség el Lopásában tapasztaltatott és máskor is már efféle rosz cselekedetért megbüntetődvén, magát meg nem jobbította, azért megérdemlett büntetésire az ellopott zöldséggel edgyütt mindenkinek láttára az Piarczra kiállíttatik."

46 Az ilyen pelengérre állítás elég gyakori volt abban az időben, amelynek emlékéül egy tábla is megmaradt a levéltár elég silány gyűjteményében. A nyakba akasztható fekete tábla egyik oldalán fehér betűkkel ez olvasható: „Mivel Tehén Lopásban tapasztaltatott, azért 64 Pálcza ütésre és egy Esztendőbeli Rabságra ítéltetett." A másik oldal felírása a következő: „Mivel az Mostoha anyókát meg Hurcolták, Édes attyukat