Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

IX. Társadalmi és közéleti jelenségek Székesfehérvárott a 18. század második felében

pediglen taszigálták, Másoknak például két napi kintállásra és kétszerte való Pálczázásra ítéltettek." Ennek ma már csak történeti értéke van; épp így a múlt idők emlékei közé tartozik, hogy 1770. december 7-én a karácsony táján szokásban levő pásztorjátékokat, amelyek már akkor is igen alacsony fokra sülylyedtek, legtöbbször erkölcstelen dolgokkal kapcsolódtak, a tanács betiltotta. Igen érdekes a végzés, mely szerint „Valaki ennek utána efféle babonaságokat elkövetni, avagy Szent Miklós, Luca és Aprószentek napján, estvélyein és éccakáján, ruházattyukat változtatván, járni és így lélek kárhozatjára célzó gonozságokat elkövetni merészelne, az Purger ember, férfiú avagy asszony legyen az, előbbször 12 forintokra, ha pediglen zsellér férfiú avagy asszonyi állat légyen, Árestom mellett 32 pálcza vagy korbácsütésekkel, ha pediglen többször ezen Magistratualis végzés ellen cselekedvén, aztot áthágni merészelnék, nagyobb és súlyosabb büntetéssel okvetetlen büntetődni fognak."

47 A különböző jelenségekre vonatkozólag azonban még más forrásból is meríthetünk tájékoztatást. Szekfű Gyula, a bécsi udvari levéltár őre igen tartalmas jegyzéket küldött számomra, és ez a jegyzék a Staatsrat, az államtanács székesfehérvári vonatkozású iratait foglalja magában 1763-tól 1799-ig. A Mária Terézia által 1760-ban fölállított Staatsrat tudvalevőleg 1848-ig működött megszakítás nélkül. A fennmaradt sok akta rendszerint a Staatsrat alá rendelt hatóságok felterjesztésének kivonatát foglalja magában. Erre következik az állami tanácsosok votuma, sokszor részletes és egymásnak ellentmondó javaslatok alakjában, és erre az uralkodó döntése. Az ily módon létrejött legfelsőbb elhatározást elküldöttek az alantas hatósághoz, amely a döntés értelmében intézte el az ügyet. A magyar törvények nem ismerték el a Staatsrat jogkörét Magyarországon, de a magyar udvari kancellária, a kamara és a helytartótanács ennek dacára is fölterjesztették a fontosabb ügyeket, és a Staatsrat rendelkezése szerint döntöttek. A Staatsrat a 19. század éveiben már sokkal csekélyebb jelentőségű volt, mint Mária Terézia és II. József korában, amikor a kis dolog döntése is hozzá került.

48 Mária Terézia korából a városi számadásokra, a székesegyház építésére, a püspökség szervezésére, a Breysach ezred beszállásolására vonatkozó iratokon túl ott találjuk a véleményes jelentést, amelynek alapján az őrkanonoksági birtokot (a kusztodiátust) gróf Edling Rudolf görczi hercegérseknek adományozta a királyné. O volt az utolsó őrkanonok, aki sohasem fordult meg városunkban, és aki az árvaháznak 2000 forintot hagyott végrendeletében. Egy másik végzés szerint a helytartótanács