Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

IX. Társadalmi és közéleti jelenségek Székesfehérvárott a 18. század második felében

aranyat, a második ellenben 2 forint jutalmat kap. A tűzoltásnak ezen régi szokása különben még igen sokáig divatozott, és ma sem ártana a bámészkodó népet ilyen jutalom reményével segítésre ösztönözni.

16 Vasszigorra mutat az a rendelet, amely 1729. december 30-án kimondja, hogy mindazok, akik a határjelző köveket, határdombokat, erdőket, gyümölcsfákat, kerítéseket és árkokat megrongálják, első alkalommal 2 Ft pénzbírságot fizetnek, ismétlődés esetén pedig kezüket lemetszik. Sehol sem találtam nyomát ezen szigorú rendelet végrehajtásának, úgy látszik, a dobszóval való kihirdetés elérte a kitűzött célt.

17 A fehérvári híres virtus, a bicskázás és verekedés a tizennyolcadik században is eléggé ismeretes volt. Ennek egyik jellemző példáját - a tényt feltüntető ítélettel együtt - ide iktatom. 1765. augusztus 26-án ezt olvassuk a tanács jegyzőkönyvében: „Mivel ugyancsak az producált inquisitióbul kiteczik, hogy ez folyó 1765 Esztendőben Augusztus Holnapnak 4-ik Napján Fejérvár Várossának Lakossai ednyihány fiai, Signanter vero Takács János, Megyessi János, Pesti Istók, Fistér Jancsi az Pöntölei Csárdában menvén, ottan tánczolni, borozni kezdvén, a hova két katona, úgy mint egy Káplár és egy Köz Legény érkezvén, kikkel ezek az Fejérvári Legények össze czimborálván, mivel az oda való csárdásnénak, Baczkónénak Ura halálán fekütt, Juli Leányát tánczolni ezen Legények sok kérésökre ki nem bocsájtotta, azon Gyalogh katonákat fölbujtván, nagy morgással atta fikom teremtette fenyegető szóval az Első Szobábul az nevezett Csárdásné szobájában azon Gyalogh katonákkal együtt berohantak, fönt írtt Megyessi Jancsi, ott levő Szántó szabó legényt, Szabó Andrást hajánál fogva az szoba középre letsapta, arra az egyik katona kardot rántott, az Szabó Legényhez vágni akarván, fölemelt kézzel, többször írtt Csárdásné kérte, hogy ne báncsák, az Vágás az szerencsétlenül az kezén esett, azért fönt írtt Takács Jankó, Megyessi Jankó, Pesti Istók és Pister Jancsi, úgy mint okai és ingerlői ezen veszekedésnek, mind az írtt sebben esett Asszonynak gyógyításáért és fájdalmáért mindenik nyolcz-nyolcz forintban marasztaltatnak, Pál Imre és Varga Jancsi si quidem minores sunt, csak ez 10, a másik pedigh 20 korbács veréssel büntettek."

18 Igen érdekes dolgokat találunk Székesfehérvár régi statútumaiban a céhekre vonatkozólag, amelyek bevílágítást engednek a város régi iparának viszonyaiba. 1758. január 16-án ezt olvassuk a jegyzőkönyvben: „Ámbár ennek előtte szokássa volt az Csizmazia céhnek Articulusa tenora szerint is, hogy a mely Csizmazia Mesteremberré akart lenni, az tisztességes fölöstökömmel, avagy is ebéddel tartozott, úgyannyira pedigh ellszaporottak az Csizmazia Mester emberek, hogy az említett fö-