Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

IX. Társadalmi és közéleti jelenségek Székesfehérvárott a 18. század második felében

löstököm, vagyis ebéd 40, s több forintokra is fölment, ahoz képest ez után az illyetén nagy költségeknek eltávoztatására az Céhben menő Mester Ember az fölöstököm helyett az Céhnek ládájában 25 forintokat fogh letenni, s nem többet, azon kivül azon két Mester Embert, az kiket az Céh a remek mellé rendelt, azokat étellel illendőképpen tartanyi tartozik. Ezen determinatio egyedül azon Mester Embereket foglalja magában, a kik vagy itt való Mesterembereknek fiai, vagy pedigh ide való Mester Embereknek Leányát vagy Eözvedgyét veszik el."

19 Az eszem-iszom és a dorbézolás mindenkor szokása volt a céheknek, amelyek túlzásig vitték a vendégeskedést. Jellemző példája ennek, hogy a föntebb közölt rendelet után még tizenhárom esztendő múltával is épp a csizmadia céhre kellett a hatóságnak a tisztesség érdekéből rendeletet kiadni, mert - „Az bötsületes Csizmadia Céh nyolc esztendőkre benyújtott számadásábul nyilván kiteccik, hogy ezen esztendőkről való Proventusoknak nagyobb részeit a Céh csak hiában való eszem-iszomra költötte légyen." 1754. szeptember 10-én ezt a jellemző dolgot találjuk: „Az bötsületes Szijártó Mester emberek közt olyan Magistratuális rendtartás végeztetett, hogy ez után ha legény műhelyben akarna állani, tehát sor szerint az legöregebb mesterembernél elkezdvén, rendre járván, kérdezősködgyék munka végett és igy a mely eöregebb Mesternél munkát talál, ottan maradgyon."

20 Nem volt ritka az eset, hogy a céhtagok összevesztek, és a városi hatóságnak kellett közöttük igazságot szolgáltatni. 1758. június 9-én találunk erre példát, amely szerint Gebhard Vencel vargát durva beszédért a városból való eltávolításra ítélték. Az ítéletet csupán azért nem foganatosították, mert - a jegyzőkönyv szerint - „megismervén a maga gonoszságát, térdenállva a Nemes Magistratust megkövette azokrul és jobbulását serio ajánlotta."

21 Hasonlóképp nagy háborúság volt pár hónap múlva a szűcsök céhében, amelynek atyamesterét és több tagját áristomba is záratta a hatóság. 1764. szeptember 11-én pedig a tobak céh és annak atyamestere, TarJózsefközött kellett egyezséget létrehozni.

22 De nemcsak a céhtagok veszekedtek egymással, hanem a torzsalkodást, amely legtöbbször anyagi érdekből származott, folytatták a különböző céhek egymás között is. 1772-ben például a csapó és a szűrszabó céh állott hadilábon, míg végre február 3-án a következő egyezséget mondotta ki a tanács: „Az bötsületes Csapó és Szürszabó Céh között régesrégen eredett és mindeddigh tartott viszálkodások végett végképpen determináltatott, hogy a Fölséges Helytartó Tanácsnak parancsolatjából emanált, Nemes Veszprém Vármegyének détermina ti ója szerint az