Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

VII. A kalapos király. Székesfehérvár II. József uralkodása idején 1780-1790

Ebből az érdemes, hazafias eszméktől lelkesített életből tíz esztendő múlt el falaink között. Benyák akkor jött városunkba, midőn a gimnázium még a pálosok kezén volt, és a rend eltörlése után, mint királyi igazgató vezette tovább az intézetet. Megérkezésekor a tanári kar tagjai Virág Benedek, Farkas Gergely, Pottyondi Rafael, Némethy Kristóf, Kristóffy Gáspár és Schwarczbauer Elek pálosok valának. És ez utóbbi tört később a tíz év óta működő igazgató ellen, alap nélküli támadást indított rosszakaratból, csakhogy önmaga nyerhesse el az igazgatói állást. Benyák életrajzírójának nincs tudomása egy nagyon jellemző dologról. A gimnázium levéltárában van egy akta, amelyben maguk a tanulók vádolják a helytartótanács előtt Benyákot, mégpedig olyan képtelen vádakkal, amelyek csakis sugalmazásból eredhettek. Hűséges segítőre talált Schwarczbauer Nóvák főigazgatóban, aki Benyákot felvilágosult, korát megelőző szelleme miatt mindenáron meg akarta fosztani állásától. A hajszára vonatkozó összes iratok, a tanúk vallomásai és Benyák részletes igazolása a gimnázium levéltárában találhatók, és végeredmény gyanánt Benyáknak teljes ártatlanságát hirdetik. És a meghurcolt ember ennek ellenére sem kapott elégtételt, sőt a rosszakarat megfosztotta igazgatói állásától. Hiába volt a székesfehérvári gimnázium tanári karának, Vajland Ferenc belvárosi plébánosnak, Nóvák Józsefvárosi orvosnak, a katonaságnak, a főuraknak és az egész hatóságnak tanúskodása, hiába volt a népnek a kérelme, hogy „a lokális direktor úr az ő rajta tett szégyentől abszolváltassék, gyermekeinknek további kormányzására itten hagyattassék és előbbeni státusában kollokáltassék" - az ártatlan embernek felsőbb utasítás szerint távoznia kellett! Benyák, mint igazgató, vaserővel és vaskitartással fejlesztette gimnáziumunkat, és királyi hivatalnok dacára ki merte mondani, hogy a ratio educationis teljesen hibás, és épp a mi városunkban dolgozta ki terjedelmes előterjesztését, amelyben Magyarország egész középoktatásának ügyét új alapokra fekteti, tannyelvül a magyart követelvén. Vajon a jozefinizmus korában nem ez az irat volt-e a királyi igazgató bukásának valódi alapja?'Fejér megye rendéi nagy lelkesedéssel terjesztették Benyák dolgozatát a nádor és az országgyűlés elé, de ott örök feledés várakozott reá. Hasonlóképp a mi városunkban sürgette a tanárképzés reformját, itt hangoztatta a jó magyar tankönyvek szükségességét. 1790-ben éppen Székesfehérvárott, hogy a történelem tanítása ne egyszerű adatok felsorolására szorítkozzék, hanem oknyomozó alapon érvényesülvén, ne a fejedelmek, hanem a népek történelme legyen. Abban a korban merész volt a gondolat, amelyért hálával övezhetjük Benyák emlékét!