Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)
11. Az Anjou-kor vége és az örökösök 1382-1439
11. AZ ANJOU-KOR VÉGE ÉS AZ ÖRÖKÖSÖK 1382-1439 Az asszonyuralom, amely Nagy Lajos halála után a sok pártvillongás és izzó szenvedély között még királygyilkosságot is eredményezett, a koronázás ünnepi tényével városunkból indult ki. 1382. szeptember 17-én Nagy Lajos fiúsított leányát, Máriát koronázták meg a székesfehérvári bazilikában, de a nemzet egy része, Kis Károlyt a durazzói herceget akarta királyának. Az anyakirályné, a rosszlelkű Erzsébet, ki a kormányzást vitte, a körülmények kényszerítő hatása alatt kénytelen volt engedni, és 1385. év utolsó napján Kis Károly fejére tették Székesfehérvárott a koronát. Ez az ünnepi aktus természetszerűleg a bazilikában folyt le, a két királyné Mária és Erzsébet pedig Nagy Lajos sírjára borult és ott hullatták könnyeiket. A koronázás egykorú följegyzések szerint igen szomorú hangulatot keltett a jelenlévőkben, és a siránkozó két királynéval igen sokan együtt sírtak. Ennek a szertartásnak következményei Budán érvényesültek, ott sújtott le a kard, amely Erzsébet ármányai folytán Kis Károly életét 1386. február 7-én kioltotta. Tudjuk a történelemből, hogy Erzsébet pár hét múlva szintén gyilkos kés által végezte életét, midőn Horvátországba utazott, Mária királyné, ekkor már Zsigmond neje, pedig ugyanekkor fogságba került. A rendek ekkor Zsigmondot választották királynak és 1387. március 31-én megkoronázták őt városunkban, hogy azután 1437-ig királya legyen - mégpedig sok viszontagság között - Magyarországnak. Uralkodását székesfehérvári vonatkozással tekintvén, igazat kell adnunk egy történetírónak, akinek szavai szerint „Székesfehérvár szívében kell, hogy a hála iránta ki ne aludjék, hisz az Árpádok után egyik király sem tartózkodott annyit e városban, mint ő, s egyik uralkodó sem tárgyaltatott európai követek jelenlétében annyi fontos és közügy, mint Zsigmond alatt." Legfontosabb ezek között a cseh ultraquisták, IV. Jenő pápa és a bázeli zsinat kiegyenlítő tárgyalásai, amelyek sokat fogalkoztatták városunkban Zsigmondot, mégpedig a külföldi küldöttség élén. 1387. augusztus 27-én megesküdtek templomunkban az ország rendjei, hogy a béke fönntartásának érdekéből a fönnálló törvényeket sem ők, sem pedig a király nem fogják megváltoztatni. Kimondották, hogy két méltóságot senki sem viselhet egyszerre, a király tanácsosai az ország érdekeit is szem előtt fogják tartani, a sok zavart okozó lázadókkal kibékülnek, a foglyokat kicserélik és a
