Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

11. Az Anjou-kor vége és az örökösök 1382-1439

birtokokat visszaadják. Az oklevélnek, amely ezen megállapodásokat tartalmazza, történeti jelentőségű része a bevezetés, amely magyar fordításban így szól: „Örök emlékezetül! Tudja meg a mostani kor és a jövő nemzedék, hogy mi, az ország összes főpapjai, bárói és nemesei, a béke előnyeit hasznosnak tartván és megfontolván a versengések bajait, amelyek az országban fölmerültek és előfordultak, továbbá az egyetértés jóságára irányozván lelkünket, hogy a béke eredménye, Székesfehérvárott, ahol az ország szent királyai és ezek utódai által engedélyezett kiváltságos jog szerint, a lakosok fontos ügyek tárgyalása és rendezése végett össze szoktak gyülekezni, - mi is, az ország minden vármegyéjében előzőleg kihirdetvén, Szent István király napjának nyolcadán valamennyien összegyűltünk, és Szent István koponyáját az oltárra helyezvén, azt a legnagyobb tisztelettel megérintvén, megesküdtünk." Itt következnek azután a föntebb közölt megállapodás pontjai, de reánk legfontosabb maga az aktus, amely templomunkban, Szent István ereklyéje előtt történt. Zsigmond egyik okleveléből megtudjuk, hogy a zsidók nemcsak az ő uralkodása alatt laktak Székesfehérvárott, hanem megtelepedtek már IV. Béla idejében is. Az oklevél magyar fordítása így szól: „Zsigmond... a székesfehérvári káptalan tagjainak üdvöt és kegyelmet! Azt mondotta nekünk Salamon zsidó, székesfehérvári lakos, saját és az egész Magyarországon lakó zsidók nevében, hogy szabadságukra vonatkozó némely okmány a ti sekrestyétekben, illetőleg a templom őrizete alatt van. Ezeknek másolatára szükség lenne, saját és az utódok jogainak igazolása végett. Ezért szigorúan meghagyjuk hűségteknek és parancsoljuk, hogy a sekrestyében és őrizetetek alatt levő okmányt keressétek elő, megtalálván, másolatban adjátok át Salamonnak és az országban lakó többi zsidónak jogaik biztosítása végett. Ez hivatástok, másként ne cselekedjetek. Kelt Visegrádon, Reminiscere vasárnapot megelőző ötödik napon, az Úr 1396-ik évében." A válaszoló okiratban azután Zudar János prépost, Pók Miklós éneklő, Péter őrkanonok és Wass György dékán tanúsítják, hogy eleget tettek a királyi parancsnak. A másolat tehát Salamon és a többi zsidó kezébe került, hogy azután egész a mohácsi vészig a zsidók jogviszonyait irányítsa. Károly János egy oklevelet közölt munkájában, és ez az oklevél arról tanúskodik, hogy ezen időben a Miklós egyház Miklós nevű papját a Szent Domonkos egyház kifosztásával vádolták. Mi lett ennek a vádnak eredménye, nem tudom, sőt a két egyház helyét is csak találomra lehet megállapítani. A Szent Miklós egyház talán a felsővároson feküdt, de alapítási évét biztosan nem tudjuk, a Domonkos egyház pedig teljesen nyomtalanul tűnt el Székesfehérvár földjéről. Érdekes végül még az esemény, hogy bazilikánk egy részének temetkezési helyét Zsigmond odaajándékozta Ozorai Pipának, aki a torony átalakításáról és újjáépítésről gondoskodott. A temetés nem történt meg ugyan nálunk, mert ez