Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

2. Szent István 1000-1038

2. SZENT ISTVÁN KORA 1000-1038 Az országalapító Szent Istvánban tisztelheti alapítóját Székesfehérvár is, amelyet joggal neveznek Szent István városának, mert az egész országra kiterjedő jóságos gondozása a nagy alkotások keretében a mi városunkat halmozta el leginkább szeretetének teljével az első szent király. Székesfehérvárt Szent István tette naggyá, mert királyi hatalmának jeléül az ország fővárosává emelvén, megfelelő joggal és kiváltságokkal ruházta föl. Az adományozó oklevél elpusztult, de legalább egy részét abban az átiratban ismerjük, amely IV. Béla egyik oklevelében olvasható. Ennek szavai szerint a székesfehérvári polgárokat sehol az egész országban, sem a határszéleken senki adófizetésre ne kényszerítse, sőt bárhonnét jöjjenek hozzájuk idegenből és szállnának meg náluk, ugyanazon szabadságban részesüljenek minden időben. Ha pedig valaki adót zsarolna tőlük, királyi haraggal és vagyonvesztéssel sújtassék. A királyi kiváltság egyéb adatait nem ismerjük, de nagyoknak kellett lenniök, mert Szent István fejedelmi bőkezűséget gyakorolt minden téren városunkkal. Bölcs intézkedése folytán évenkint összegyűltek a főurak falaink között Nagyboldogasszony napján, majd a szent király halála után, Szent István ünnepén az ország nagyjai, hogy a panaszokat meghallgassák és ítéletet mondjanak. A királyi székváros jogaihoz tartozott, hogy a kancellári tisztséget rendszerint a Szent István által alapított székesfehérvári káptalan töltötte be. Itt őrizték a királyi székváros természeténél fogva a koronát, itt kenték föl Szent István rendelete szerint a királyokat, és itt adták át tetemüket a földnek, midőn pályafutásuk véget ért. A fő- és székváros természete hozta magával, hogy a szent király városunkban palotát is emelt, amelyről azonban mit sem tud a történelem. Büszkeségünk volt és büszkeségünk lesz mindenkor, hogy Szent István alapította és tette naggyá Székesfehérvárt, amelyet épp ezért minden magyar szív jogosan övez kegyeletes érzésével. És mégis akadt egy magyar író, a tizennyolcadik század Bél Mátyása, aki talán irigyelte régi dicsőségünket és egyébként értékes munkáinak egyik helyén ezt írta: „Valóban csodálkozni kell, ismerve a helynek egészségtelen voltát, miképp jöhetett Szent István arra a gondolatra, hogy ezt a várost a fényes koronázási ünnepélyekkel és a királyok temetkezési helyével ékesítse?" Szent Istvánnak legnagyobb alkotása városunkban a híres bazilika volt, amely mint építészeti remekmű korának minden egyházát messze felülmúlta. Joggal említi a krónikás, hogy „hozzá hasonló Magyarországon egy sem volt, sőt