Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

1. Honfoglalás kora 895-900 (1000)

közvetve más úton is szolgáltat bizonyságot Székesfehérvár honfoglalás kori szerepéről. Magyarországon talán negyven pogánykori lelet került napfényre és ezek közül négyet találtak Fejérvármegye területén, mégpedig a demkóhegyit, a verebit, a battait és a tinódit. De a leggazdagabb a miénk, a demkóhegyi és joggal igazat adhatunk Nagy Gézának, aki értekezése végén így nyilatkozik: „A Demkóhegy, ha tüzetesebb kutatás alá kerülne, még több ősmagyar emléket is tárna elő, s régi szokásainknak számos, eddig még homályban levő pontjára vetne világot. Hiszen Székesfehérvár az a város, hol a legelőkelőbb magyar nemzetség ütötte fel székhelyét, s lehetetlen, hogy az Árpád-ház tagjai már előbb is ne temetkeztek volna arra a helyre, mely később királyainknak hagyományos temetkezési helye volt". Nagy kár, hogy ennek az ásatásnak tárgyai nem kerültek Múzeum Egyesületünk gyűjteményébe, pedig milyen szépen hirdették volna régi dicsőségünk örökre letűnt emlékeit! Egy másik ásatásból, melyet a szomszédos Maroshegyen, a Szüts-féle szőlő területén és később attól fél kilométernyire eszközöltek, 1906-ban Szabó Elemér gyűjteményét gazdagították, igen érdekes tárgyak vétele útján. A csontváz elporlott, de a lelet ékszerei azt bizonyítják, hogy nő volt a sír lakója. A felásott sír lelete 35 darabból áll, amelyek között igen szép bronz gyűrűk, fülbevalók, mellcsat és függő gomb láthatók. Igen értékes a bronzgyűrűkből font nyaklánc, amelynek egymásba kapaszkodó gyűrűi az összecsatolás helyén „s"-alakú görbületet mutatnak. Legbecsesebb azonban a 16 darabból álló bronzlánc, amelynek egyes szemei fokozatosan nagyobbodnak és, ami igen ritka dolog, arany berakás ékesíti a felületet. Vannak végül a leletben gyöngyök is, amelyek bélhúrra voltak fűzve, és szép alakjukat még ma is elég jól megtartották. A demkó-hegyi és a maros-hegyi temető körülbelül egymásnak folytatása, de ettől függetlenül is akadt a Múzeum Egyesület honfoglalás kori temetőkre. Az egyik 1915-ben a déli vasút szabadbattyáni vonala mellett került elő azon a területen, hol a világháború korszakában a katonai barakkokat építették. A felbontott sírok száma 6-7 volt, a mellékletet pedig néhány halántékgyűrű, bronzkarika és gyöngyszem szolgáltatták. Sokkal gazdagabbnak tekinthetjük a másik temetőt, mely a sárbogárdi országúton a református temetővel szomszédos legelőn került napfényre. Katonák tanultak itt lövészárkot ásni, és a földből egy szablyát, két kengyelt, és egy csatkarikát hoztak föl. Ezen az alapon indult meg a Múzeum Egyesület vezetésével az ásatás 1916-ban, s nem várt értékes dolgokkal gazdagította gyűjteményünket. Összesen 31 sírt ástak föl, melyekben a 23 kifejlett és 8 gyermekcsontváz fejjel nyugat, lábbal keletnek feküdt. Tizenhárom sírnak volt melléklete, mely a Múzeum Egyesület meghatározó leírása szerint a következő: 1. 11,6 centiméter hosszú kés, melynél a nyélnyúlvány a pengének egyenes folytatása. A penge egyik oldalán szövetnyomok.