Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

1. Honfoglalás kora 895-900 (1000)

A demkóhegyi homokbánya területén mintegy 20-25 pogánykori sírt találtak ásás és partdöntés közben. A sírokban emberi és állati csontok mellett olyan karikák, csatok, perecek, csákány, szablya és egy esetben kard feküdt, amelyek a pogány magyar korszak jellemző sajátságai. A legelső csontváz 1878-ban került napfényre és a nyakon három szál sodronyból font perec, a kézen arannyal futtatott gyöngysor feküdt. A nyakperecet a Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeum Egyesület őrzi gyűjteményében. 1892-ben a mai Múzeum Egyesület őse, a Fejérmegyei és Székesfehérvári történelmi régészeti egylet alapos ásatáshoz fogott. Öt sírból olyan tárgyak kerültek elő, amelyek kétségtelenül bizonyítják, hogy ezen terület pogánykori magyaroknak volt temetője. Az első sírban a lóval együtt eltemetett vitéz gyönyörű kardja feküdt, ott voltak továbbá a körte idomú ősmagyar típust mutató kengyelpár, a csákány, a karikázott szablya és néhány vaspántdarab. Nagy Géza, aki az ásatásokat vezette, leírásában úgy nyilatkozik, hogy ez a hatodik kard, melyet az Árpádok korából ismerünk, a csákány pedig az első konstatálható ősmagyar csákány. A második sírban Árpád-kori női ékszereket, ezüst karperecet, aranyozott karikát, csüngős, csepp alakú fülbevalót, boglárcsatot találtak. A harmadik sír tartalma kettős sodronyból font nyakperec, ezüstkarika, aranyozott szegélyű, négy szirmú rózsát ábrázoló, továbbá egy másik boglár volt. A negyedik sírban sárga nyakperecre fűzött hat agyaggyöngyöt, ezen kívül két nagyobb füles, öt kisebb gombot találtak. Az ötödik sírból ezüstkarikán lógó szív alakú, gyöngysoros szélű csüngőt, ezüstkarikát, sárgaréz gombot, egyik végén visszafelé kunkorodó nyúlványú haj gyűrűt ástak ki. A demkóhegyi leletnek legértékesebb tárgya a kard, melyet a Nemzeti Múzeum őriz gyűjteményében. Fotografikus képét az Archeológiai Értesítő közölte 1906-ban, leírása pedig a következő: a kard három darabra tört, s bár a rozsda nagyon áthatotta, az idomok jellemző körvonalai eléggé megmaradtak. A gomb három cikkelyből áll, külön tagozatú talapzattal, s el van lapítva, a keresztvas rövid, vastag, a penge kétélű, egyenes, közepén széles vércsatorna nyomaival. Megmaradt a hüvelyvég 10 centiméter hosszú bronzpántja, mely domború növénydíszítménnyel ékesített. A fahüvely elkorhadt, de a pengére tapadó rostok eléggé kivehetők. A kard egész hossza 104 cm, melyből a pengére 85,5 cm esik. A legnagyobb töredék, mely a markolatból és 35 cm pengerészből áll, 50,5 cm hosszú. A gomb magassága 7 cm, szélessége 10,5 cm. A markolat fogantyúja 9 cm hosszú, tövén 2,7 cm, a gomb alatt 2 cm széles, a keresztvas hossza 12 cm, szélessége 3 cm, a penge szélessége 5,5 cm. A másik két töredék hossza 21 és 32,5 cm. Ezek a leletek a honfoglalás korából valók és azt bizonyítják, hogy Székesfehérvár a fejedelmek idejében temetkezési helyül szolgált. A régészet egyéb iránt