Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)
22. Végleges felszabadulás 1688
Ferenc, aki a török világ alatt Székesfehérvárott lakott, majd a török elűzése után Lipót király Kollonics bíboros ajánlására 50 tallérral jutalmazta meg az ostrom alatt teljesített kémszolgálatait, azonkívül a Budai külvárosban háztelket is adott neki. Érdekes a jezsuiták naplójának azon része, mely szerint a vár bevétele alkalmával karóra tűzött ötven fej volt a bástyákon. A jezsuiták, mint a hitéletnek a török világ után megalapítói, ezt az ötven fejet május 21-én eltemették. A leltár szerint, - amelyet Zenarolla közöl, - a következő hadi fölszerelés maradt vissza a várban: Rudolf király által 1598-ban öntetett nagy ágyú és három kisebb német ágyú. 1531-ből kettő, 1571-ből 1, 1663-ból 1 ágyú, míg török ágyú, amelynek öntési éve ismeretlen, 53. Miksa idejéből 5, továbbá 1533,1569 és 1596 évszám bevéséssel egy-egy, különböző, ismeretlen származású 34 darab volt, továbbá 1 ezer ágyúgolyó, 7937 gránát, azonkívül nagy mennyiségű pajzs, lőporszekér, puskapor, ólom, kén, olaj, kanóc, azonban a gabonaraktárt teljesen üresnek találták. Zenarolla leltárában olvasható, hogy volt egy olyan ágyú is, amely Székesfehérvár címerével ékeskedett. Zenarolla leírásából és a jezsuiták naplójából tudjuk, hogy május 21-én hálaadó istentiszteletet tartottak Székesfehérvárott. Megfelelő templom a török korszakból nem maradt, Széchenyi Pál, veszprémi püspök a piacon mondotta a misét, melyre a környék lakossága és a felszabadító katonaság igen nagy számmal jelent meg., Valóban lélekemelő látványnak kellett lennie, midőn majdnem másfélszázad után először hangzott föl városunk falai között a Te Deum! Székesfehérvár felszabadításának emlékét éremmel is megörökítette Lipót király. A numizmatikai szakkönyvek két érmet említenek, amelyről városunk örömnapját olvashatja az utókor. A kisebb ezüstérem egyik oldalán a város látképe van, körülötte pedig ezen vésés olvasható: Stuhlweissenburg erobert den 9/19 Mai 1688. A másik oldal királyi trónt mutat, melyen Lipót ül, jobbról és balról pedig az osztrák és a magyar címerpajzs adja az ékesítést. A körirat következő: Dein Stuhl soll bestehen ewig! Ez az érem ma már igen ritka, Székesfehérvárott csakis egy példány van, Wetheim Pál gyűjteményében. A másik érem jóval nagyobb. Első lapján két sas által vont diadalszekér halad a legyőzöttek testén keresztül. A kocsiban Lipót és fia, József ülnek, kikhez a győzelem istennője repül és fejükre koszorút tesz. A körirat latin kronosztikun, amelynek nagy betűiből 1688 évszám jön ki. Magyar fordítás így szól: Fogalmad folytán meghódítod Magyarországot, Lipót! Az ellenkező oldalon a város látképe van, melyet a fölkelő nap megvilágít, míg a félhold alászáll. A körirat szintén kronosztikon: az évszám 1688, a magyar fordítás pedig ezt mondja: újraéledő Székesfehérvár a törökök pusztulását hirdeti. A félkör alakú vésést alul ez a szöveg fűzi össze: Alba Regalis recuperata 9/19 Mai 1688. (Székesfehérvár visszavétetett 1688. május 9-19.)
