Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

21. Újra törökvilág 1602-1688

gú harangtornya van, mely jó minaret. Az óra is ezen van, harangjának hangja egy kohaknyira (egy napi járóföld) elhallatszik. Ennek a minaretnek magassága 220 láb, s lépcsőkön kell fölmenni. Én, szegény is fölmentem, s a székesfehérvári szántóföldek, rétek és tulipánkert alakú szőlők, rácsos kertek úgy látszottak innen, mint a finom papíron a tarka festmények. A többi három a következő. Karakas-pasa dzsámija, kicsiny és nem nagy sokaság számára való. Veli-bég dzsámija, ezt rongált dzsáminak mondják: a kereszténynek ez is nevezetes templomunk volt. Meliász dzsámi templom volt, Szulejmán khán ennek egyik részében a jézusi istentisztelet végzésére engedélyt adott a keresztényeknek." Evlia Cselebi ezen leírásban a Meliász dzsámi a régi bazilikának felel meg, míg a Szulejmán khán dzsámija, amelyről már korábban is szólottunk, a török útleíró által közölt kronosztikon szerint 1613-ban épült. A másik két török templomról semmit sem tudunk, hiszen minden elpusztult, még minaret sem maradt meg. A török utazó kolostorokat is említ városunkban. „A dzsámikon kívül hat kolostor is volt, melyek között híresebbek, Karakas pasa závieja, Hadsi pasa závieja, Janicsár aga závieja. A Budai kapun kívül levő Babatekke kisebb, de fényes kolostor, mely búcsújáróhely is. Gási Szulejmán pasát ebben kolostorban temették el. Ma már ezeknek sincs nyoma sőt a helyet sem tudjuk, ahol állottak. A török világnak különben is csak egy emléke van a városunkban, az a turbános sírkő, mely jelenleg a szeminárium kertjének árnyas fái között látható. A török a vallásos oktatásról is gondoskodott. Ezért mondja Evlia Cselebi, hogy „Székesfehérvárnak három teológiai iskolája, medressze és hét elemi iskolája van." Itt tanultak tehát a mohamedán gyermekek, akiknek a Korán tanításait vésték lelkükbe, hogy Allahnak üdvözítő vallásából már zsenge korban elsajátítsák a török fanatizmust. A vasvári békekötés előtt városunkba érkezett Evlia Cselebi Budáról. Útleírásában elmond egy székesfehérvári katonai parádét. „A nagyvezír - bevonult Székesfehérvárra, hol olyan nagy ágyúzás volt, hogy az ég és a föld rengett belé. A vár bástyáit és falait különféle lobogók, zászlók ékesítették, s a vár összes katonái díszlövést tettek. Három őr a mohamedán szózatot hangoztatta, az összes előkelők a nagyvezírtől ajándékokat kaptak, a katonaság is temérdek kedvezményben részesült." A török katonaság között pusztító betegségről is (valószínűleg hagymázról) tesz említést. „E városban némely tudatlanok a betegeket nem bőjtöltették, hanem enni adtak nekik. A kiéhezett emberek a túlságos étkezés következtében hasmenés betegségbe estek, amitől százankint hullottak el." Evlia Cselebi városunkban Hadsi Musztafa pasánál tartózkodott, akinek két magyar foglya volt: a szentmártoni várkapitány fia és egy tisztje. Evlia Cselebinek viszont egyik szolgája volt a komáromi magyaroknál fogságban és szerette vol-