Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

21. Újra törökvilág 1602-1688

na a két magyar fogolyért kicserélni. A alku nem sikerült, Evlia Cselebi a tisztet 1000, a várkapitány fiát pedig 5000 piaszterért eladta Hadsi pasának. Evlia Cselebi ismerte a török kori életet, tudta, hogy mit kell írásba foglalni. Ebben az írásban, - bár nagyokat mond - tükörkép gyanánt tűnik elénk a múlt idők emléke, amely Székesfehérvár rabságáról beszél. Ebből a korból még egy adatot ismerek, amely közvetve azt bizonyítja, hogy a szegény magyaroknak bizony szomorú sorsuk volt a török rabságban: Sándor György kereskedő emlékezik meg a székesfehérvári rabokról, 1663. május 29-én kelt végrendeletében, miként ez a Történelmi Tárban olvasható. A végrendelet egyik pontja így szól: „Feirvarott lévő keresztyén raboknak hagyok tizen harmadfél forintokat". Sándor György egyébként nagyon jószívű ember lehetett, hiszen ugyanez a végrendelet ezt is mondja: „Budai Csonka toronybéli raboknak hagyok 25 forintot." Természetes dolog, hogy ez a két összeg amelyhez hasonló talán több is volt az országban, a váltságdíj fedezésére nem szolgált.