Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

15. A mohácsi vész. Az utolsó nemzeti király és az első Habsburg 1516-(1526)-1527

Zápolya János november 9-én érkezett városunkba, amelynek falai közé meghozták már a Csele-patakba fúlt szerencsétlen II. Lajost. Ismeretes a történelemből, hogy a király holttestét a Csele-patak vizében találták meg, és arról az anyajelről ismerték föl, mely a király jobb lábán volt. Ismerjük azt a gyönyörű festményt is, amely ezt a szomorú jelenetet megörökítette. A király föltalált holttestét Zápolya János Székesfehérvárra vitette, ahol Dávid János, Tatay Miklós és Szerémi György udvari káplánok felügyelete mellett bebalzsamozták, miután a személyazonosságot a városbíró konstatálta. Természetes dolog, hogy a holttestet királyi jelvényekkel, drágaságokkal felékesítették, és egykorú följegyzések külön megemlítik, hogy Zápolya János 100 arany értékű koronát tétetett az elhunyt király fejére. A temetési szertartás pompáját részletesen elmondják az egykorú följegyzések, amelyeknek mindegyike arról is megemlékezik, hogy szem nem maradt szárazon, mert akik a magyar királyt siratták, saját jövőjük miatt is könnyeztek. Zápolya János koronázása november 12-én volt, előző napon pedig a főurak a prépost lakásán gyűlést tartottak, míg a nemesség a várost övező mezőkön gyűlt össze, hogy az új király felől intézkedjék. A főurak értekezlete egyhangúlag Zápolya Jánost jelölte királynak. Ezt a határozatot Verbőczy István hozta a nemesek tudomására. A kölcsönös megegyezés létrejővén, a koronázás következett. Ezt a szertartást Podmaniczky István, nyitrai püspök végezte, minthogy az esztergomi és a kalocsai érsekek Mohács mezején halált haltak. Zápolya Jánost teljes királyi díszben Podmaniczky István nyitrai, Várday Pál egri, Országh János váci püspök a bazilika főoltára elé vezették, ahol azután a nádor szokásos kérdése után királlyá koronázták őt. Szóhagyomány úgy tartja, hogy a király fején a korona erősen ingott és a babonás félelem ezt rossz előjelnek tekintette. A kardvágás a külváros Szent Miklós egyháza előtt, az ünnepi lakoma a prépost házában volt, mint a koronázási ünnepség befejezője. Zápolya János a koronázás után országgyűlést tartott városunkban. A főbb intézkedések közül megemlítendő, hogy a koronázáson meg nem jelent főuraknak és nemeseknek tizenötnapi határidőt adott, amely alatt a hűségesküt le kellett tenniök, különben a hazaárulás bűnténye és annak következménye várakoznak reájuk. Zápolya koronázása és a hozzá fűződő eseményekre vonatkozólag három levelet találtam Pray György már többször említett munkájában. A három levélnek mindegyike Székesfehérvárott kelt, de az első talán legkevésbé fontos, mert a király csak azt közli az országgal, hogy Tharvaljai Jakabot nevezte ki kincstárnoknak. A másik levélben Zsigmond lengyel királyt tudósítja Zápolya János, hogy megválasztották királynak, ecseteli egyúttal azt a szomorú állapotot, mely a