Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

15. A mohácsi vész. Az utolsó nemzeti király és az első Habsburg 1516-(1526)-1527

mohácsi vész után Magyarország sorsa lett. A záradékban azt kéri a lengyel királytól, hogy segítse őt küzdelmeiben, melyeket a török ellen kell folytatnia. A harmadik levél annyira érdekes, hogy jónak láttam magyarra fordítani az egészet. Ismeretlen ember írja általában ismeretlennek, - mert mindkét név hiányzik, - a királyválasztó gyűlés és a koronázás eseményeit, de a közéleti viszonyokról is elég részletes adatokkal szolgál. A magyar fordítás a következő: „Tudjuk, hogy Uraságod kíváncsi mindarra, ami itt történt, írtunk volna már erről, de nem volt íródeákunk. A vajdát Márton ünnepének második napján mindazok hozzájárulásával, akik megjelentek, királlyá választották. Ott voltak a Székesfehérvár körül fekvő megyékből, Somogyból, Zalából, Vasból elég sokan. Lajos királyt Márton ünnep előtti napon a vajda költségén eltemették, mégpedig olyan fénnyel, ami csak ilyen rövid idő alatt kifejthető volt. A királyné nem volt itt, Pozsonyban van azon urakkal, akik előbb is vele voltak. Eljöttek azonban a nádor, Batthyány Ferenc, Kristóf gróf, a Szentgyörgyi grófok, a veszprémi püspök, mint kancellár, Thurzó úr és mások, akiknek szándékuk és törekvésük arra irányul, hogy Ferdinándot válasszák meg királynak, egyéb dologgal nem törődtek. A nádort a koronázás után a királyhoz hívták, és írásban figyelmeztették, hogy ha a királyhoz szegődik, megmarad a nádori méltóságban, ha pedig a királynéval és Ferdinánd pártjával tart, úgy a király ellenségei gyanánt tekintik őt és a többi pártosokat. Egyébként eljött a koronázásra a lengyel király követe is, aki királya nevében szerencsét kívánt a vajdának, és örült, de ezt a nemesség előtt színlelte, hogy az ország királyává magyart, nem pedig idegent választottak, mert a megválasztott király nem fog idegent bebocsátani. Biztos lehet tehát uraságod a lengyelektől. Ferdinánd a cseheknél dolgozott a királyságért és be is bizonyította, hogy jog szerint neki kell a trónon következni, de sikert nem ért el. Megoszlottak, és egy nagy rész Perustenszky pártján van, a másik Ferdinándot óhajtja királynak, de a mi királyunkkal is elég nagy párt tart. Végre is azt választották, hogy nem akarnak Morvaországtól és Sziléziától elszakadni. Hisszük, hogy János király egyetért a cseh és morva főurakkal, mert ezek is üdvözölték őt a megválasztásért. Ferdinánd elküldötte követeit a nemesekhez, de meg sem hallgatták őket addig, míg királyt nem választottak. Azt izente nekik, hogy az ország és a korona jog szerint őt illetik, épp ezért ne koronázzanak mást királynak, mert bárki legyen is az, őt és híveit meg fogja bosszulni. János király azonban röviden válaszolt és azt izente, hogy ne merjen bejönni, ne is támasszon it pártosokat, vagy tartson országgyűlést - mint ez Ferdinándnak szándékában is volt, - mert mint ellenségét fogja tekinteni, országának pedig oltalmára kél. Ez most az újság nálunk, ha még valami lesz, majd megírjuk." Eddig szól az ismeretlen szerző levele, és nagy kár, hogy nem váltotta be ígéretét.