A székesfehérvári Boldogasszony bazilika jelentősége - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1996)

GERICS JÓZSEF - LADÁNYI ERZSÉBET: A 11-12. századi magyar néptudat és Székesfehérvár

kok, lotaringiaiak, Flandria szülöttei, nagyhírű leigázói a világnak, itt üdvösséget nyerhettek lelketeknek, és ha nektek úgy tetszik, itt lakozásra a legjobb földet szerezhetitek meg magatoknak."

5 Magáról a szövegről Beumann elemzése megjegyzi, hogy az diplomatikai szempontból az Altmarkban működő valamelyik flandriai pap magánmunkálata, aki még kapcsolatban lehetett szülőföldjével. Az improvizált oklevél fontos vonatkozásokban, bár korántsem mindenben, a pápai keresztes enciklikák hatását mutatja. Lényeges különbség például, hogy ez a szöveg búcsú-ígéretet nem tartalmaz. Minden esetre, a keresztes gondolat és a kezdődő keleti kolonizációs mozgalom kapcsolatának dokumentuma. Freisingi Ottó elbeszélése kb. azonos módon jellemzi Pannónia szépségét, mint ez a levél a rekatolizálandó szlávok lakta vidékét. Ottó szent háborúra való felszólítást nem mert ugyan megkockáztatni Pannónia meghódítása érdekében, azonban arra gondosan ügyelt, hogy a saját korabeli, 12. századi keresztény magyarságot azonos megítélés alá vonja, mint a hunokat és az avarokat. Sőt a magyarok pogány korszakát feltűnő módon összemosta keresztény időszakukkal. Amikor azután megemlítette katolizálásukat, azt kizárólag Szent Henriknek tulajdonította, s nem mulasztotta el a magyarok hitbeli szilárdságának megkérdőj élezését. A kor gondolatvilágában hallatlanul súlyos következményekkel járt valamely nép „rossz kereszténnyé", „hamis hitűvé" vagy hitehagyottá nyilvánítása. Az ilyen megbélyegzés rosszabb volt a pogányként való megítélésnél is. A pogány esetében ugyanis még lehetett remény a megtérítésre, benne a leendő, a potenciális keresztényt is lehetett látni. Am a „rossz", a hitehagyott keresztényekre, a visszaeső pogányra súlyos büntetés várt infidelitas-a, vagyis újból felvett hitet-